Canada Dry

2013-01-19 00:00Szepesi Sándor Szerzők listája

Kitartóan böngészgettem a híradásokat, hátha találok köztük olyat, amelyik arról szól: Kanada „nemzetközi” kampányt indít, hogy felhívja a figyelmet a menekültügyi rendszerében történt változásokra. Ebben még esetleg lett volna logika, s talán a helyzetet is menti valamelyest, ha már diplomáciai protokollról beszélünk. Nem találtam ilyen híradást, de még csak olyat sem, amelyik általános, „magyarországi” kampányról szólt volna. Egyelőre úgy tűnik, ezt kifejezetten Miskolc számára találták ki, s innentől kezdve nem értem a dolgot, noha tényleg sok mindenhez hozzászokhattunk már az utóbbi években.

Az, hogy Kanada szigorítani kíván a bevándorlási politikáján, a kérelmek elbírálásán, nem jelent különösebb újdonságot. Mi is többször foglalkoztunk vele, milyen sokba kerülnek az ottani adófizetőknek a színlelt „menekültek”, akik az elbírálási eljárás során akár 3 évig is kihúzhatták a tengerentúli országban – mindenféle juttatásokkal - mielőtt hazaküldték őket.

Az úgynevezett C-31-es törvény alapján összeállították azon országok listáját, ahol szerintük tiszteletben tartják az emberi jogokat. Az ezekből az államokból érkezettek menedékkérelmét – az eddigi, több éves procedúra helyett – most már 45 nap alatt elutasítják, az érintetteket pedig kitoloncolják. Az új eljárási rend tavaly, december 15-én lépett életbe, a „biztonságos” országok listájára Magyarország is felkerült.

Még az is rendben van, ha mindezt esetleg tudatni kívánták a nemzetközi közvéleménnyel, a „biztonságos” és „nem biztonságos” országokkal. Jelen állás szerint azonban úgy fest a dolog, mintha az egész törvény kizárólag a miskolciak miatt született volna, mivel egyedül itt akarják reklámozni.

Ez pedig elég érdekes. Még akkor is, ha a kanadai hatóságok szűken csepegtetett információi szerint a legtöbb „menedékkérő” Magyarországról érkezett hozzájuk az utóbbi években, s ezek negyven százaléka – papíron - miskolci vagy környékbeli volt.

Adódik ugyebár a kérdés, hogy ott miért nem akarnak kampányt csinálni, ahonnan a többi hatvan százalék származik …? Emellett pedig teljességgel kizárható, hogy a tengeren túli illetékesek ne lettek volna vele tisztában, milyen negatív következményekkel járhat az adott város – Miskolc - hírnevére, megítélésére egy ilyen nemzetközi akció. Nem beszélve a társadalompolitikai hatásokról, feszültségekről, hiszen nem kell látnoknak lenni, hogy kitaláljuk: ebben az egész akcióban valószínűleg egyáltalán nem azon van a fő hangsúly, ami a plakátokra van írva.

A magam részéről többféle forgatókönyvet el tudok képzelni, a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy – akár takarékossági, akár más okokból – a kanadaiak egy frekventáltnak ítélt helyet akartak kiválasztani, itt feltűnést kelteni a kampánnyal, gondolván, hogy ennek majd híre megy.

Mondjuk ez bejött, mi azonban nagyon szeretnénk, ha végre elfelejtenék már Miskolcot, mindenféle hecckampánnyal, botrány- és hangulatkeltéssel, kül- és belföldön egyaránt. Ez a város fejlődni akar, az itt élők nyugalmat, biztonságot, élhető várost szeretnének, s olyan kezdeményezéseket látnak itt szívesen, amelyek hozzá tudnak ehhez tenni valamit, nem pedig a problémákat gerjesztik.

Szepesi Sándor