MiNap Online

Szinte mindennap útra kelek. Göncről járok be a miskolci hivatalba, vagy sokszor még tovább. Megesik, hogy nem várt útitársam is akad, mert lekéste a buszt, vagy csak egyszerűen bekérezkedik, mert így lehet, hogy gyorsabb, de biztos, hogy olcsóbb. Így történt egy alkalommal, hogy a nem várt útitársnak megtetszett a kocsi és a kényelmes utazás. Nincs az autóba semmi, ami esetleg ne lenne egy másik autóban is. Hivatali autómat hozzáértő munkatársaim úgy gyártatták egyediben, hogy benne legyen minden, mint egy négy keréken gördülő irodában, ami a kényelemhez és a biztonsághoz szükséges. Azért hogy saját sofőrömként bírjam az évi hatvan-nyolcvanezer kilométert. Össze is nőttünk az elmúlt évek alatt. Útitársam beszélgetés végén meg is dicsért, hogy jól vezetek. Majd búcsúzóul azt mondta: „Bárcsak az életet is ilyen egyszerű és könnyű lenne vezetni!” Hát igen! – válaszoltam akkor. Azóta sokszor eszembe jut autóvezetés és életvezetés párhuzama.
 
Igen, az autó egyszerű az élet bonyolultan összetett. Ott van a politika, ami lassan mindent átsző és a politikusok, akik mindig mintha választási kampány lenne, dicsérik önmagukat és szidják a másikat. Ott van a pénzvilág, annak mozgatói a soha nem elég indulatával és a mesterségesen gerjesztett válságokkal. Ott vannak a hitelek és válságok súlya alatt megroppant vállalkozók és hitelük miatt görnyedő családok. A soha nem elég indulatával mozgatók a médián keresztül üzennek életvezetési tanácsokat: megérdemled, ez jár neked, még ezt és azt vedd meg, mert akkor ilyen és olyan leszel.

Igen az autó egyszerű az élet bonyolultan összetett. Ott vannak tönkrement, vagy meg sem kötött házasságok, csonka családban felnövő sérült gyermekek. Nincsenek ott a meg sem születettek, de ott vannak a magukra maradt öregek. Sorolhatnám tovább, de nem teszem. Megteszik a különböző médiák csatornái, amikor akusztikus és vizuális szemétáradatot zúdítanak ránk.

Az ember meg kezdi elhinni, hogy az élet nem is lehet más, mert abból ami igazán bonyolultan összetetté teszi és megkeseríti az életünket – az önzés, a versengés, a civódás, a kapzsiság és a gyűlölet ördögi köréből nem lehet kiszállni. Néha már az az érzésünk, hogy ezeknek – mint valami hatalmasságoknak ki vagyunk szolgáltatva és tehetetlenül várjuk, hogy ezek előbb vagy utóbb kitörjenek belőlünk. Mintha az emberi test arra teremtetett volna, hogy ezeknek az indulatoknak a játékszere legyen.
Karácsonykor ez az egész teljesen más megvilágításba kerül. Mert karácsony üzenete éppen azt jelenti, hogy ez nem így törvényszerű. Nem kell ezeknek az indulatoknak a rabjaként leélni az életünket. Nem kell, mert Isten nem erre szánta az emberi testet, az emberi életet.

A karácsonyi örömhír tömör: „Az Ige testté lett!”

Ahogy ezt János evangéliuma megfogalmazza: az emberre vonatkozó Isteni szándék, ami Istennél kezdettől fogva meg volt, az testet öltött a Názáreti Jézusban. Maga az Élet is e szándékban fogant és ez lett az emberek világossága. Ez a világosság a sötétségben fénylik és a sötétség nem volt képes elfojtani azt. Közöttünk emberek között lakozott és mi láttuk az ő dicsőségét. Akik ezek után befogadták ezt a világosságot, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, akik nem testnek és vérnek indulatából születtek, hanem az Istentől.

Karácsonykor eléd jön az Isten. Eléd jön és anélkül, hogy te bármit tettél volna, azt mondja, hogy úgy szerette és szereti ezt a világot – és benne Téged – hogy Őt, az egyszülött fiút adta érte. Nem az egyetlent, hanem az első szülöttet! Mert téged is vár, hogy meghallva hívó szavát – jer és kövess engem! – hidd el és vedd komolyan, hogy van, aki tőled jobban ismeri az életet és a te életedet és vezetni szeretné. Úgy hív, mint aki tudja – és el is mondta – „jöjjetek, akik megfáradtatok és terheket hordoztok..” Azt is megígérte, hogy megmutatja, hogy ez az út nem járhatatlan, sőt gyönyörűséges és könnyű. Arról is biztosít, hogy ez az út kétségeken, megpróbáltatásokon és halálon át is az Isten trónusáig vezet. Ahhoz az Istenhez, akinél az emberi élettel kapcsolatos Isteni szándék kezdettől fogva már meg volt.

Ma újra eszembe jut autóvezetés és életvezetés párhuzama. Amikor az autót átvettem az eladó mondott sok mindent arról, hogy mit csináljak, hogyan vezessem, de egyértelmű volt, hogy nem ő tervezte, ő nem volt ott a gyártásánál és soha nem próbálta ki a maga teljességében ezt a kocsit.„Bárcsak az életet is ilyen egyszerű és könnyű lenne vezetni!” Hát igen!
Ezért üzenem régi úttársamnak, hogy nem „Hát igen!”. Karácsony fényénél a válasz „NEM!”
Az életet könnyebb vezetni, mint az autót!

Ne botránkozzon meg hasonlatomon egyetlen olvasó sem, de olyan ez mintha az autóba mellém ülne a konstruktőr, aki megálmodta és megtervezte az autót, aki a legtöbbet tudja róla. Beülne mellém a gyártó és üzembentartó, aki kérés nélkül szervízeli is a kocsit. Végül karácsonykor beül hozzánk a tesztpilóta, aki elsőként és tökéletesen ennek az autónak minden lehetőségét nemcsak ismerte, hanem ki is próbálta.

Ezért igaz és valódi életünket meghatározó, ami az első karácsonykor elhangzott más evangéliumok tanúsága szerint. Azzal kezdte, hogy „Ne féljetek!” Mert olyan nagy örömet hirdetek nektek, ami nem egy két embernek, hanem az egész népnek öröme lesz! Aztán arról szólt, hogy vegyétek tudomásul jobban, mint a fizikai törvények összefüggéseit. Vegyétek tudomásul, a dolgok úgy függenek össze, hogy amíg dicsőség van a mennyben Istennek, addig a földön is békessége lesz a jóakarat embereinek. Ennyi!

Kedves olvasó! Vigyázz az autóvezetéssel! Összetett és bonyolult dolog!

Teljen kedved az életvezetésben, mert mostantól a Biblia, az imádság és hit által a „tervezővel, gyártóval, a tesztvezetővel” a hármas egy személlyel együtt utazhatsz. Neki az a szándéka hogy ez a „Te-autód” célba érjen. Lehet, hogy fölösleges kerülőutak és időveszteséges zsákutcák után mégis célba érjen. Abba a célba, ami szintén az emberrel kapcsolatos Isteni szándékban fogant az Isten színe előtt!

Áldott Karácsonyt!

Csomós József
Gönci lelkipásztor
Tiszáninneni református püspök