MiNap Online

Minden idők egyik legsikeresebb olimpiájának bizonyult számunkra a 2012-es, londoni. Sportolóink szó szerint „bearanyozták” számunkra az államalapítás ünnepét, újabb dicsőséget szereztek a magyar zászlónak, a nemzetek talán legnagyobb seregszemléjén. 
Előfordult már az olimpiák történetében, hogy több érmet szerzett Magyarország, volt, hogy előrébb végeztünk az országok rangsorában. Most azonban – talán nem kell mondani, miért - külön hangsúlyt kapott minden győzelem, minden egyes alkalom, amikor felcsendült a nemzetközi színtéren a magyar himnusz, s felzúgott a „Hajrá, magyarok!”

Mindenki pontosan tudta, tudja – jóakaróink, és kevésbé jóakaróink egyaránt – hogy ez odakinn, jelen helyzetben nem csak a sportolóknak szólt. Illetve nekik, de rajtuk keresztül minden magyarnak a hazában és azon kívül – mindannyiunknak, akiknek ismét annyiféle praktikával próbálják elvenni a tartását, önbizalmát, megtörni a gerincét.

Mert természetesen megint rázendítettek, hogy azt mondja „Az olimpia legnagyobb meglepetése Korea, Magyarország és Kazahsztán jó szereplése”. Ezt legalább egy külföldi újság írta, de volt olyan hazai médium is, amely az eredmények hatására szalagcímben tette fel a kérdést, miszerint „Mégis sportnemzet vagyunk?” Érdekes volna megtudni, rajtuk kívül vajon ki állítja ennek az ellenkezőjét?

Magyarország a kezdetektől résztvevője az újkori olimpiai mozgalomnak. Ott volt az első, athéni olimpián,1920-ban pedig Budapest megkapta volna a rendezés jogát is, de közbeszólt a háború. 1896-tól 1996-ig, tehát száz éven át, érmeink számát, eredményeinket tekintve csupán egyszer (1924-ben) nem kerültünk be a legeredményesebb tíz ország közé.

1936-ban Berlinben tíz aranyéremmel a harmadik helyen végeztünk, 1948-ban Londonban, szintén tíz aranyéremmel a negyediken, 1952-ben, Helsinkiben 16 aranyéremmel ismét a harmadikon. 1956-ban Melbourne 9 aranyat és újabb negyedik helyet hozott, tíz aranyat szereztünk Tokióban (1964), Mexikóvárosban (1968), tizenegyet Szöulban (1988) és Barcelonában (1992). Aranyérmeink száma 1928-tól 2012-ig csupán két (kettő) alkalommal volt ötnél kevesebb a nyári olimpiákon.

Bizony, sportnemzet vagyunk, országunk lélekszámához, lehetőségeihez viszonyítva, egyike a világ legsikeresebb sportnemzeteinek. Ne merjünk kicsik lenni, mert nem vagyunk azok, fiataljaink pedig a világ minden táján büszkék a magyarságukra, és inuk szakadtáig küzdenek a háromszínű zászlóért.

Bárki láthatta a televízióban a külföldi szurkolók nyilatkozatát, amikor azt mondták: azért szeretnek a magyarok versenyeire járni, mert ott a legjobb a hangulat.
Több ezer torokból zúgott szinte mindenhol a „Hajrá, magyarok!”, ahol piros-fehér-zöldbe öltözött fiúk, lányok küzdöttek – bele a világ képébe, kicsit magunkat is buzdítva.

S megmutattuk. Megint.

Szepesi Sándor