Az óév margójára

2011-12-28 18:10 – Tajthy Ákos Szerzők listája

Van valami valószínűtlenül furcsa, furcsán jó érzés, ami karácsony után, az újév előtti munkanapokban elárasztja az embereket. Az élet ilyenkor csak látszólag, s még úgy is csak részben áll vissza a hétköznapok kerékvágásába, valójában pedig mindenki készül az évbúcsúztatásra. Várakozunk és remélünk, s hiszünk rendületlen.

Várunk arra az év utolsó napjára, amikor elbúcsúzunk mindattól – jótól és rossztól egyaránt – amit az év adott nekünk, amit átéltünk, amitől így vagy úgy, de gazdagodtunk (mert ugye, minden történés után gazdagodunk, ha mással nem, hát tapasztalattal biztosan). Van, aki a kedvesével közös ünnepre, van aki szűk baráti társaságra, és olyan is, aki nagy-nagy bulira, esetleg utcai, városi közös szilveszterekre vár.

Aztán várunk mást is. Várunk és elvárunk egy új, jobb évet, olyat, ami többet, jobbat ad nekünk.  Ha adott sok jót, akkor lehetőség szerint legalább ennyit azért várunk a következő évtől is. Ha meg többségben van a rossz, amit kaptunk, akkor – talán joggal – várunk több jót, több pozitív élményt.

De nem csak várjuk, reméljük, hisszük is, hogy mindazon nehézség ellenére, melyet a körülöttünk lévő világ, hazánk, nemzetünk, családjaink, barátaink nap, mint nap átélnek, átélünk…szóval mindezen nehézség ellenére, az újév mégis jót hoz.
 
Arany János szavaival:
„Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.”

Tajthy Ákos