Régi, múlt századi magyar újságokat lapozgattam a minap. (Milyen furcsa - még mindig - azt mondani a XX. századra, hogy „múlt”...) 1916-ban lángolt a világ, az akkori Képes Újság és Tolnai Világlapja életképeket mutatott be a hadseregek mindennapjairól, a hadihelyzetről. Az újságlapokon tarkán, szédítő tempóban villantak fel a történelem darabkái, csak egyvalami volt állandó. Ha eljött az év vége, a karácsony, megtorpanni látszott az idő. Feltűntek a betlehemi istálló különféle ábrázolásai, s a pásztorok mindig ugyanazzal az egykedvű várakozással nézték a jászolban fekvő Megváltót.
A lövészárkokban harcoló katonák, illetve otthon maradt szeretteik az újságokon keresztül üzengettek egymásnak, megjelentek szép ünnepi versek, illusztrációk.
Lapozgatok, haladunk az időben. Voltak, akik kétségbe vonták, hogy Magyarországot Itáliában kell megvédeni. (Pedig Olaszország közelebb van – akkor pláne közelebb volt – mint Afganisztán vagy Irak.) Vége felé közeledett a háború, jöttek a forradalmak, a kommün, Trianon. Megcsonkított ország, konszolidáció, gazdasági válság, tüntetések, fegyverkezés, újabb háború. Megint béke lett, megszálltak minket a szovjetek, s a hivatalos lapokban hamarosan Télapóvá vált a Mikulás, fenyőünneppé a karácsony.
Aztán vége lett ennek is. A pásztorok igazsága – ahogy a történelem folyamán mindig – most is erősebbnek bizonyult a múló emberi hóbortoknál. Megingathatatlannak hitt birodalmak tűntek el, mindössze pár millió temetői fejfa, és néhány híradás emlékeztet rájuk a megsárgult lapokon.
Lapozgatok, már a frissebb újságokban, megborzongok, elfog egy deja vu érzés. Új birodalom születik, az Európai Unió, az „egyetlen alternatíva”, amely ismét nagyon megingathatatlannak tűnik. Erről szólnak a lapok szalagcímei. Haladunk az időben, ismét gazdasági válság, tüntetések, borzongató deja vu…
Elég volt az újságokból, jöjjön inkább egy téli séta. Angol nyelvű reklámok, feliratok az utcákon, amerikai típusú gyorséttermek, sötét kis hazai boltok, kivilágított bankok, plazák. Az új birodalom nem fegyverrel hódított, hanem pénzzel, „más”-sággal és hamburgerrel.
Bolyongásunk közben azonban egyszer odaérünk a Betlehemhez is – a városok többségében ma már állítanak ilyet. A kis istállóutánzatokon nincsenek reklámok, nem hirdetnek rajtuk leárazott háztartási gépeket, s igazság szerint a látvány is évről évre ugyanaz – mégis mindig nagyon sokan megállnak itt.
Hogy miért? Talán mert vonzza őket a pásztorok igazsága. A pásztoroké, akik nem olvasnak közgazdasági értekezéseket, ideológusokat, filozófusokat, s hidegen hagyta őket a történelemnek nevezett, múló emberi ostobaságok sorozata is. Ők évszázadok óta ugyanazzal az örömmel, reménységgel nézik az Emberfiát… s ez az ő igazságuk.
A pásztorok igazsága valahol nagyon mélyen bennünk van, és ebben az időszakban talán kicsit erősebben hallatszik, mint máskor.
Szepesi Sándor
A pásztorok igazsága
2011-12-18 00:00 – Szepesi Sándor
- Kategória: ROVATOK: > ZÁRÓJELBEN
Impresszum:
MiKom
Miskolci Kommunikációs Nonprofit Kft.
- 3525 Miskolc, Kis-Hunyad utca 9.
- http://www.minap.hu
- 48.1052820.77615
- worktel: 46 503 500
- faxfax: 46 358 200
- e-mail:
- Ügyvezető: Kovács Viktor
- Főszerkesztő: Molnár Péter
Reklámfelületeink kizárólagos értékesítője a
MIKOM Nonprofit Kft.
Elérhetőség: 3530 Miskolc, Széchenyi u. 40.;
Értékesítési vezető: Bartus Sándor
E-mail: bartus@mikom.hu
Hirdetésfelvétel:
telefon: 46/501-420
e-mail: info@mikom.hu
HU ISSN 2062-5642- Minden jog fenntartva!
- Felhasználási feltételek és adatvédelmi irányelvek