MiNap Online

Elkezdődött a fenyőfák árusítása, mindig kedvenc családi élményünk volt ilyenkor a piacok, árusítóhelyek környékén nézelődni. A szép, zöld fák az erdők, hegyek hangulatát idézték fel a városban, jó volt elbeszélgetni a sokszor távolabbról érkező kereskedőkkel is, mi újság arrafelé. Aztán jött a szemrevételezés, a méret a forma „gusztálgatása” - plusz a finom fenyőillat és az árus ízes magyarázata, történetei a fákról. Régen, a "KGST-piacok" idejében gyakorta előfordult, hogy erdélyiek is kínálgatták a környéken portékáikat: faragott, karácsonyi figurákat, havasi betlehemet, bibliai formákba öntött, valódi viaszgyertyákat - velük is jó volt kicsit szóba elegyedni. Valahogy jobban ráértünk...

Mostanság viszont már nem havasi betlehemmel lehet találkozni a piacokon, hanem kakukkolós adventi koszorúval, gyárilag hófehér - viszont vörössel dekorált! - műanyag fenyőkkel, valamint durrogós kínai villanyfüzérrel. (Nem alapvetően durrog, csak ha árammal érintkezik - ez viszont, villanyfüzér esetében, nehezen kerülhető el.) Ezen eszközökről ránézésre sem könnyű ízes, ráérős beszélgetéseket folytatni... meg aztán valahogy elkezdtünk sietni is. Ha ma ráérősen sétálgató, barátkozó kedvű embereket látunk az ünnepi vásárok környékén, azok vagy cigaretta (petárda) árusok, vagy jótékony célokra kéregetnek.

Az egyik leggyakrabban hangoztatott közhely lett, hogy „felgyorsult a világ körülöttünk” - ami úgy hülyeség ahogy van, viszont divatos. Az információ áramlása, és bizonyos járművek sebessége ugyanis valóban felgyorsult, de mióta azonosak ezek a világgal?
Egyszerűen szeretünk loholni, mert úgy érezzük, hogy amíg van hová sietni, addig fontosak vagyunk, számítunk. Ez ad keretet az életünknek. „Órám” van, „randim” van, „tárgyalásom” van „vizsgám” van - mindenünk van, csak eszünk nincs, hogy megpróbáljuk normálisan beosztani az időnket.

Aztán a nagy rohanásban néha azt vesszük észre, hogy már magunk sem nagyon tudjuk eldönteni, menekülünk-e valami elől, vagy éppen kergetünk valamit. Legalább ebben az időszakban érdemes elgondolkodni rajta, hogy például az adventi koszorú egyáltalán nem azért kerek, hogy jól mutasson az asztalon. A teremtés végtelenségét, az örökkévalóságot jelképezi, s ezzel azt is, mennyire értelmetlen itt a Földön az órákat, perceket számolgatni.

Szepesi Sándor