MiNap Online

Állványok takarták el a közelmúltban a Sajó cipőbolt egykori épületét. Az üzlet ugyan már rég nincs benne, talán azért mert – a városlakókhoz hasonlóan – maga a bérlő is lemondott az épületről, az azonban most a tulajdonosok elhatározásának köszönhetően mégis újra dísze lehet a főutcának. De vajon mindez tényleg csak elhatározás kérdése?

A válasz persze az, hogy nem, van ugyanis itt egy másik fontos tényező is, nevezetesen a pénz. De előbb az elhatározásnak kell megszületni, hogy „igen, nekem fontos ez a ház”. A magántulajdonú ingatlanok állapotát tekintve Miskolcon van pozitív és negatív példa, azonban nem mondok ki tabut szerintem azzal, hogy a negatív, romos állapotú, városképet csúfító – s egyébként a város történetében meghatározó – épületből jelenleg több van.

Évekkel ezelőtt egy fórumon szedtük össze néhány taggal az épületeket, amik végleg az enyészeté lehetnek. Köztük volt többek között a fent említett Sajó is. Akkor, ott szinte mindenki lemondott róla, s ugyanígy legyintettek az arra járók is – esetleg mások ki is kerülték, félve, hogy valami rájuk zuhan. A földszintes kis házikó azonban szerencsés csillagzat alatt épülhetett: most megújul – igaz csak elölről – és ugyancsak régi fényében pompázik a lista másik fontos szereplője, a Zenepalota.

A dolog azonban úgy áll, hogy a „sikersztorik” itt nagyjából véget is érnek. Ezeken kívül is újultak meg épületek, és renoválnak néhány másikat jelenleg is, azonban sajnos egy-két kultikus épület állapota annyira rányomja a bélyegét a sétálóutcára, hogy még a pozitív példák sem tudják kellőképp ellensúlyozni. Beszélhetnénk itt az Avas Szállóról, melynek ablak nélküli omló romjai már-már a vállalhatatlan kategóriába tartozva hoznak szégyent napról napra minden miskolcira az ide látogatók előtt, vagy az Aranycsillagról, ahol a magántulajdonostól egy utcafronti homlokzat-felújítást is ki kellett rimánkodnia az önkormányzatnak, a hátsó épület pedig lassan bedől a Szinvába. Meg beszélhetnénk egykori Mihő-épületről, mely a Szemere utca egy-egy szakaszán sétálóknak jelent komoly veszélyt, és a sor még folytatható lenne.

A jelenség pedig tragikus, de talán több is annál: felháborító, vérlázító. Józan paraszti ésszel az ember ugyanis azt gondolná: ha megveszek valamit, akkor a bizonyára kell is nekem – hiszen hát azért vettem meg – és akkor törődök vele. És nem csak az a bizonyos észjárás mondja így, de a törvény is rendelkezik jogok mellett kötelességekről is.  A közelmúltban a főépítész azt mondta: nem sérthet közérdeket a magántulajdonú terület és épület állapota, és azon lesz a városvezetés, hogy ezt be is tartassa.

Mi pedig, miskolciak, reménykedünk. Reméljük, hogy – felszólítással, vagy a nélkül – a Sajó cipőbolt tulajdonosaihoz hasonlóan, egyre többen kezdik majd komolyan venni az ingatlanuk felújítását, és így talán nem kell majd egy-egy „Akkor és most” képmontázs után keserűen feltenni a kérdést: törvényszerű, hogy a régi a szebb?

Tajthy Ákos