MiNap Online

Befejeződött a szezon, egy év után visszakerült a DVTK a helyére, az NB I-be, és talán senki nem bánja igazán, hogy Orosházán vereséggel búcsúzott a csapat a másodosztálytól. A lényeg úgyis az, hogy vége a centenárium évében indult rémálomnak, s újra az élvonalban küzdhet az együttes, melyet a szurkolók és a klub is érdemelnek. Persze nem volt haszontalan ez az év sem, sok minden kiderült.

Kiderült, nem kell nekünk Katarig edzőért szaladni, a szemünk előtt hever a megoldás. Ahogy Veréb György évtizedek óta neveli, edzi a jobbnál jobb kapusokat, úgy a csapatvezetői poszton is bebizonyosodott, egy patrióta, a helyi viszonyokat jól ismerő, nem mellesleg fiatal, ambiciózus, motivált tréner elindíthatja a kívánt úton az együttest. Benczés Miklós egy év után visszakormányozta az NB I-be a csapatot.

Talán megvan a válasz a külföldiek kérdésére is. Nem tucatlégiósok érkeztek Diósgyőrbe, nem a kispadot koptatták, valamennyien tevékeny részesei voltak a sikernek. A Radoš-Gal-Raković tengely alig kapott gólt a tavasszal, Abdouraman talán a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtotta, George-ot már csak a góljai is minősítik, Arzet cselei miatt sokan a „miskolci Maradonának” titulálták a lelátón, Luque pedig egy külön történet…

És itt vannak még a helyi kötődésű labdarúgók. Lippai igazi karmestere volt a csapatnak – nem érdemtelenül lett a játékosok voksai alapján a másodosztály legjobbja –, minden meccsen kijött, mennyire lát a pályán, Dobos az utolsó hazai bajnokin is olyan elánnal tört be a tizenhatoson belülre, és harcolt ki tizenegyest, hogy azt egy Premier League-es szerződésért hajtó tinédzser is megirigyelhetné, Bacsa Patrik pedig akkor lőtt gólt, amikor a legjobban hiányzott – a Vecsés ellen elért találatát Benczés Miklós kulcsmomentumnak nevezte. És akkor még nem beszéltünk a gólgyáros Granátról, Gohérről, Vadászról, de fel lehetne sorolni az egész csapatot, a gyúrótól a szakmai igazgatóig.

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban a szurkolók. Ha valakik, ők megérdemelték, hogy ilyen fiestában lehessen részük. Akik az NB II-ben az első osztályú pesti kirakatcsapatokat megszégyenítő létszámban járnak hétről hétre a katlanba és idegenbe, akik pénzt és energiát sosem spórolnak szeretett klubjukra, azoknak kijárt már egy ilyen bajnoki ünneplés. Ezért is csodálhatják országszerte (sőt George szerint Európában is) a DVTK-t, s reméljük, a gólpasszkirály José Luqueből a próféta szólt a Városháza dísztermében, az ünnepség közben: „remélem, a Diósgyőr történelmében egy új, sikeres fejezet kezdete csak ez az este”. Úgy legyen!

Soós Péter