Most, amikor már csak azt várjuk, mikor hívják össze az ENSZ Biztonsági Tanácsát a magyar médiatörvény miatt (mondván, hogy az egyenesen a világbékét fenyegeti) a szokottnál is élesebben látszik, mennyire más nyelvet beszélnek azok ott Brüsszelben, mint mi. Az Európai Parlament sokat idézett ülésén elhangzott, koncepciózus ellenvélemények még térben és időben sem nagyon akartak összetalálkozni a magyar állásponttal. Nem először, és vélhetően nem is utoljára adván tanújelét, mennyire nem értik Európa boldogabbik felén, miről szól a mi életünk. Hogy miken ment már keresztül ez a nép, mik rögzültek a lelkében nemzeti identitásának védelmében, az idegen megszállások alatt – s hogy miért lett itt szállóige az „Eb ura fakó!”
A szerencsésebb történelmű országokban kicsit más hangsúlyokkal bírnak a fennen hangoztatott emberi szabadságjogok, s az ezzel összefüggő alapelvek. Amelyek nyilván itt is fontosak, de épp történelmünk, életviszonyaink különbözősége okán, talán mégsem kellene mindenféle kontroll nélkül megpróbálni ránk erőltetni az erre kitalált, eltúlzott „PC” (politikailag korrekt) közbeszédet. Amivel pl. mifelénk már a gyerekeket lehet ijesztgetni.
A PC jegyében ugyebár a tatárjárást, mohácsi vészt sem nemzeti tragédiákként illik aposztrofálni, hanem a tolerancia és a másság iránti tisztelet piros betűs ünnepeiként. Így esetleg évente meg lehetne koszorúzni a mohácsi mezőn Szulejmán szultán már korábban felállított szobrát (ez nem vicc!) aki annak idején nagylelkűen lehetővé tette, hogy huszonnégyezer magyar fűbe harapjon az ágyúi előtt, s befogadó nemzet lehessünk a törökök irányában, vagy százötven évre.
Uniós szempontból a Habsburgok sem a vérünket szívták vagy négyszáz esztendeig, csupán integrálni akartak minket Európához. Csak ezek a szélsőséges Rákócziék, meg Kossuthék szalonképtelenkedtek már akkor is, mindenféle függetlenségi törekvésekkel! S mivel pár száz évvel elébb jött divatba erre a párducbőrös kacagány, mint a pufajka, Bercsényi Miklós bizony belerikoltotta a követek képébe az ónodi országgyűlésen (Európai Parlament akkor még nem volt) hogy „Eb ura fakó – József császár nem királyunk!” Ami ebben az összefüggésben azt jelentette, hogy a kutyának parancsoljon idegen uralkodó, ne a magyarnak!
Az Unióban még a Himnuszunk is átértékelődik. „Értünk Kunság mezején ért kalászt lengettél”? Igen? Lengetni könnyű, de eladni próbálja valaki az európai piacon az ért kalászt! Meg uniós kvótát szerezni a Kunság mezejére! S mi az hogy „Tokaj szőlővesszein, nektárt csepegtettél”? A tényszerűség kedvéért bizony itt sem ártana leszögezni, kinek csöpög most az a nektár – a magyaroknak-e vagy a szlovákoknak? Merthogy a tót atyafiak is maguknak követelik ám a tokaji nevet az EU-ban! Szegény Kölcsey, ha tudta volna, mi vár az ő népére… Mert ugyebár az sem volt éppen tavaszi vigasság, amit a történelmünkről elregélt - de hát mi már mai szemmel a „rabló mongol nyila” mondjuk a dioxinos német sertéshúshoz képest?
2003. április 12-én, uniós szavazásunk napján 8 millió 42 ezer választó szerepelt a magyar választási jegyzékben. Közülük nagyjából négymillióan mentek el szavazni, ebből 84 százalék mondott igent a csatlakozásra. 3 millió 56 ezer a 8 millió 42 ezerből. Ez már akkor sem mutatott valami elsöprő, uniópárti többséget, sőt, a száraz tények azt jelzik, hogy a magyar választók több mint 60 százalékának úgy hiányzott ez az egész, mint üveges tótnak a hátraesés. Persze az is lehet, hogy – természetesen PC vélemények szerint – a magyar nép lelkesen ült otthon, és alig várta, hogy a 38 százalék megszavazza neki az uniós csatlakozást.
Az pedig nagyon szép, hogy a magyar médiatörvény kapcsán sorban küldik a tiltakozásokat a témában nyilván roppant érintett és tájékozott európai gittegyletek – a Norvég Vikingek Hagyományőrző Egyesületétől a Spanyol Háziasszonyok Szakszervezeti Szövetségéig – de a dolog logikájából adódóan talán mégis szerencsésebb lenne, ha inkább a saját hazájuk médiatörvényeit tisztelnék meg a figyelmükkel.
Mert ez itt a mi országunk, a mi életünk.
Eb ura fakó!
Szepesi Sándor
Eb ura fakó!
2011-01-31 00:00 – szepesis
- Kategória: ROVATOK: > ZÁRÓJELBEN
Impresszum:
MiKom
Miskolci Kommunikációs Nonprofit Kft.
- 3525 Miskolc, Kis-Hunyad utca 9.
- http://www.minap.hu
- 48.1052820.77615
- worktel: 46 503 500
- faxfax: 46 358 200
- e-mail:
- Ügyvezető: Kovács Viktor
- Főszerkesztő: Molnár Péter
Reklámfelületeink kizárólagos értékesítője a
MIKOM Nonprofit Kft.
Elérhetőség: 3530 Miskolc, Széchenyi u. 40.;
Értékesítési vezető: Bartus Sándor
E-mail: bartus@mikom.hu
Hirdetésfelvétel:
telefon: 46/501-420
e-mail: info@mikom.hu
HU ISSN 2062-5642- Minden jog fenntartva!
- Felhasználási feltételek és adatvédelmi irányelvek