MiNap Online

Hihetetlen, döbbenet. A jegyzeteinkben is sokat gyalult Való Világ (VV) ismét lecsapott. Akkor és ott, ahol és amikor tényleg nem vártam volna: a lehető legközelebb, a "saját köreimben". S ha már ide is beférkőzik, ahhoz képest tényleg semmiség, amikor még "csak" a képernyőn, egy műsorban bosszantanak minket a„VV-Vica” (vagy tök mindegy, VV-…ki) titulusokkal. Nem könnyű világ ez…

Gyanútlanul elmentem egy baráti összejövetelre, ahol 10-12-en gyűltünk össze. Én személy szerint vártam a kézimeccset, meg a póker-partyt, amikor észrevettem, hogy hét-nyolc óra körül a tömeg elszivárog mellőlem, és leül a tévé elé. Amikor odasomfordáltam, hogy pár szót váltsak esélylatolgatásként a kézilabda-világbajnokságról, egy hangos „KUSS”-ba ütköztem.

Nem értettem, mi váltotta ki az állatot valamelyikükből, de gyorsan rájöttem, hogy nem lehetett más, mint korunk kultúrműsora, a Való Világ. Csodálkozásom el is illant, mert valami kiválasztás volt, és akkor derült ki, hogy VV-xy VV-iszákost választja ki – vagy fordítva.

Nem is az a kérdés, hogy miért mennek ilyen közízlésgyalázó, nem a háztartásokba való műsorok (és társaik: Győzike, Maunika, meg a Józsi barát…). Hogy miért örvendhet a csatorna annak, hogy az „interneten is imádják a műsort, a nézők remek paródiákat készítenek”. Hanem az, hogy miért hagyjuk?! Hogy miért? Mert leülünk elé, és nézzük – a kereskedelmi televíziók meg ebből táplálkoznak. Ha a kutya nem nézné, hogy Szindy miért dobálja paradicsommal Zsülient, vagy nem várná már hétfőn, lefekteti-e a falu bikája a városi szőkét a hétvégén, akkor nem lennének mindig porondon ezek a – nyilván – megjátszott produkciók.

Miért hagyjuk?

Soós Péter