MiNap Online

Szeretnék egy régi nagy, tizenéves budimercit. De komolyan. Nem azért, mert húsz éve státuszszimbólum volt, és még le vagyok maradva, nem is azért, mert kifejezetten tetszik, és ezzel akarok csapatni a ház előtt. Akciósan se kínálják és ma már divatja sincs. Ennek sokkal prózaibb oka van: rohadt nagy a benzintankja…
Amikor vásároltuk az autónkat sok minden fontos szempontként szerepelt, aminek meg kellett feleljen (nem minden jött össze), de a benzintank mérete nem szerepelt a kritériumok közt. A sokat tankoló profik pedig rögtön értik, hogy mi a problémám, ha elmondom, hogy a kút szegélyére féloldalasan felállva se tudok 42 liternél többet beleszuszmákolni. Ez pedig pont az a kategória, aminél nagy értelme nincs se áremelés előtt teletankolni, se átugrani határon túlra, de még egy bioüzemanyagos átalakítás se hozná be az árát belátható időn belül. Igaz utóbbi nem csak a tank mérete miatt nem biznisz, hanem azért sem, mert fajlagosan nem járok annyit az autóval, ami gazdaságossá tenné.

Annak ellenére persze, hogy két és fél év alatt mindössze húszezer kilométert tettem a kicsikébe még siratom a benzinárakat. Egészen pontosan mindig az éppen elmúlt, alacsonyabbat. Mert arra visszagondolni, hogy volt háromszáz, netán kettőötven alatt is valamikor a 95-ös literenkénti ára nem azért túl nosztalgikus, mert olyan régen lett volna, sokkal inkább azért, mert azóta 128-szor emeltek. Miközben csak 42-szer csökkent. Nagyjából. 

Az elmúlt húsz év egyik legtöbbek által játszott honi társasjátéka volt a „hol, és hogyan tankoljak, hogy olcsóbb legyen?” című klasszikus darab. Volt néhány egyedi kezdeményezés, mint a taxisblokád, vagy az olajszőkítés, de általában inkább a furmányosabb technikákat alkalmazták honfitársaim. Jöttek a hatalmas tankú kávédarálók, a megfúrt, meghegesztett tankok, aztán át a határon. Kamionok, buszok, mezőgazdasági gépek sofőrjei fejlesztették elképesztő magasságokba azon tudásukat, hogy a lehető legkevesebb üzemanyaggal abszolválják a napi munkát, miközben a lehető legtöbb fogyasztást vezessék rá a papírokra, és a különbözetet szép áron eladják. Lassan azonban egyre inkább kikopnak ezek a lehetőségek, így marad a lyukas fog erős szívogatása, amitől ugyan nem lesz olcsóbb a benzin, viszont kevesebb fogkrém fogy, és ezzel máris megtakarítottunk valamit.

Igazából hosszú távon egy megoldás lehet, ha egyre több hibrid autót gyártanak majd, vagy mihamarabb kijönnek a jól használható, szériában gyártott napelemes autók. Persze ahogy emelkedik manapság a búza ára vélhetően a biodízel se lesz sokáig jó árú, a politikát ismerve pedig hamar beépítik a jövedéki adónemek közé a napsugáradót, csak ezt nem köbcenti, vagy teljesítmény, hanem napfénycella után kell majd fizetni.

Persze jó, vagy inkább kis magyar abszurd módon nekem is megvan rá a technikám, hogy ne kelljen szembesülnöm az emelkedő árakkal. Történjék bármi, én akkor is csak háromezerért tankolok. Így olyan, mintha nem is lenne drágább, csak azt nem szabad nézni közben, hogy hány liter csöpög bele a tankba. Az egyetlen pici bökkenője a dolognak, hogy az autómban egy kis lámpa, és hangjelzés figyelmeztet arra, ha ürül a tank. Mostanság pedig ott tartunk, hogy hiába tankolok háromezerért, amint indulok a kútról, már sípol az autó…

Említettem már, hogy szeretnék egy régi nagy, tizenéves budimercit? Abban még nem sípol semmi, ha fogy a benzin.

Horváth Imre