MiNap Online

Van az a karácsony előtti életérzés, ami utánozhatatlan, és egyedül abban a szentestét megelőző néhány napban jelenik meg. Tudod, miről beszélek nem? Arról, amikor egy napon december közepén, reggel kinyitod a szemed és bár tudod, hogy dolgozni kell menni, semmire sem vágysz jobban, mint arra a néhány nappal későbbi időpontra (karácsonyra), amikor összejön a család és néhány napot szeretteiddel együtt töltesz. Ám ezzel együtt hirtelen az is tudatosul benned, hogy még hány ajándék hiányzik és hogy még úgy általában mennyi „muszáj” dolgod is van addig…

Ezek a napok azonban mindezek ellenére sem rosszak, legalábbis nekem semmiképp sem. Mert bár rendre elúszok – saját magam és külső tényezők miatt is – azért a december 24-e előtti utolsó napra a dolgaimat valahogy mindig megoldom. És tényleg van valami különösen érdekes ebben a néhány napban. Rohanunk az ajándékok után – ideális esetben tudva kinek mit veszünk – kerülgetve az embereket, idegeskedve…

Mellette meg ott van az fura, év vége, s ha úgy tetszik kicsit világvége érzés miszerint: már csak néhány napig csináljuk azt, amit – szintén ideális esetben – szeretünk, aztán vége egy időre. Még megírom ezt a cikket, idén utoljára. Még átmegyek a másik szerkesztőségbe kicsit humorizálni a többiekkel idén utoljára.  Aztán elmosom a bögrémet a tea után, idén utoljára. Majd kikapcsolom a gépet, és az ajtót is bezárom magam után s ezeket is szintén idén utoljára teszem (ez mindenkinek egyéni módon, de megvan)…

Persze az ember pontosan tudja ilyenkor, hogy nem végleg fog, és végleg nem is akar búcsút inteni azoknak a dolgoknak, amiket akkor, az adott évben utoljára csinál. Csupán csak a pihenésre, a feltöltődésre vágyunk legtöbben, hogy a családunk, szeretteink körében kipihenjük a stresszt, amit év közben okozunk egymásnak. Pihenni vágyunk, együtt lenni azokkal, akik igazán fontosak számunkra, hogy aztán az ünnepek után folytathassuk ott, ahol abbahagytuk. Ugyanis akármennyire is szeretnénk néha hinni, nem vár egy teljesen új világ a karácsony és újév után senkit. Ugyanoda, és ugyanúgy kell visszatérni, mint ahonnan mostanság búcsúzunk.

Vagyis mégsem teljesen ugyanúgy. Kipihenve az óév fáradalmait, s talán ilyen felütéssel jobban folytatva azokat. Átgondolni tetteinket, tanulni hibáinkból, tisztán és józanul folytatni, mindazt, amit a „dolgozóban” hagytunk. Az újév tehát önmagától semmiképp sem fog hozni jobb világot. Mi viszont tiszta fejjel azzá tehetjük, akár már jövőre…

Hát akkor hajrá, pihenjünk, s aztán tegyük, … „legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,  s ne csak így decemberben.”

Áldott karácsonyt és boldog újévet kívánok mindenkinek!

Tajthy Ákos