MiNap Online

Sokan sokféleképpen viszonyulnak a télhez, és a hóhoz. Pontosabban a kép azért kicsit árnyaltabb, tulajdonképpen ebben a kérdésben kétféle ember van: akik szeretik a telet, és akik nem. Én speciel nagyon szeretem, azonban koránt sem azért, mert szeretek fázni, vagy mert imádok minden télisportot…

Egészen kiskorom óta szeretem a havat. Hóembert építeni, szánkózni és korcsolyázni is nagyon szerettem, és ma sem vetem meg egyiket sem. A hóban azonban számomra nem ezek a legjobb dolgok, és még csak nem is az, hogy kishazánkban elég belőle néhány centi, hogy az élet teljesen megálljon (bár tény, hogy arról a magunkfajta szerzeteknek kifejezetten élmény tudósítani). Hogy a hó imádatom valóban abból fakad-e, hogy téli születésű vagyok – édesanyám szerint csak ez lehet az oka – nem tudom, az azonban biztos, hogy konkrét oka van.

Nevezetesen, hogy iszonyú jó nézni a hóesést, annál szerintem kevés megnyugtatóbb dolog létezik.  Persze ilyenkor mindenkinek az a bizonyos „téli idill” jut eszébe a kakaóval, a mamusszal, a pattogó tűzzel (vagy ha az nincs hát konvektorral), vagy épp a forralt borral.  De a havat nézni e kellékek nélkül is megnyugtató. Látni, ahogy szép lassan fehérbe burkolózik a táj, ahogy a hó elfedi, befedi az évek óta javításra váró gödröt, kátyút, ahogy eltűnnek a kopár fák, az ellopott, tönkretett padok helyei, az igénytelen félmegoldások…szóval a tájat akárhogy is, de megszépíti a lehullott hó. Ápol és eltakar.

A hó pedig – ideális esetben – a karácsonyt is magával hozza, amikor az emberek néhány pillanatra valóban embernek tűnnek (vagyis a legtöbb). Nem ellenségnek, akik tök mindegy, milyen témában, csak vitázzanak, háborúzzanak.  Sőt, sokan segítik ilyenkor a rászorulókat, a hátrányos helyzetűeket, az elesetteket. A havazás, egyszersmind a karácsony mintha feledtetné az emberi gonoszságot, és közönyt.

A tél, a havazás elfed olyan dolgokat, amiket év közben sem szívesen nézünk, elfedi a különbségeket, egyenlőtlenségeket. Szinte érthetetlen módon segítjük egymást, hogy minél többen vészeljük át a farkasordító időket. És akkor – bár tudom, utópisztikus gondolat – olyan jó hinni, hogy a hó elolvadása után a világ megszépülve tér vissza. De szép is lenne, ha egyszer tényleg így történne…

Tajthy Ákos