MiNap Online

Van valami valószínűtlenül érdekes, utánozhatatlan az éveket záró utolsó hetek hangulatában. A levegő ugyan egyre csípősebb, és a város is egyre hamarabb burkolózik sötétbe, ez az időszak mégis különbözik az év többi időszakától. Az emberek várnak, várakoznak valamire.

Persze, hogy ki mire, az szinte egyénenként változó, de azért közös pont van ezek között az áhított dolgok között. Ki a karácsonyra vár, hogy a család együtt legyen, ki a szilveszterre, ki pedig csupán ezek kísérőjelenségeire.

Itt van ugye rögtön a havazás. Az első hóra szinte mindenki készül. A közútkezelők homokkal, sóval, hólapáttal és gépekkel, az emberek pedig téli ruhával, csizmával, kesztyűvel és a tél minden szükséges kellékével. A havazást, a telet persze vagy szereti az emberfia vagy nem, készülni azonban mindenki készül rá.

Aztán vannak azok, akik a karácsonyra készülnek, ez is aktuális már, hiszen az adventi időszak éppen a napokban kezdődik. Ennek az időszaknak a lényege felkészülni az ünnepre, elsősorban lelkileg, készülni arra, hogy együtt lesz a család, hogy boldogság van és békesség (és most a készülődésnek szándékosan nem az üzletről-üzletre való rohangálással teli részét emelem ki).

És van olyan is, aki egyszerűen csak az év végét várja. A napot, amikor gondtalan lehet egy napra, hiszi, hogy minden rosszat az óvévben felejthet, a két esztendő határán pedig egy óriásit bulizik a barátaival, és talán ilyenkor egy kicsit hiszi azt is, hogy az újév tényleg kizárólag jót hozhat majd.

Várakozás. Ebben az időszakban majd’ mindenki vár valamire. Reméli, hogy együtt lehet a család, és hogy eljön egyszer az idő, amikor csak jó vár rá. Vannak persze, akik szerint várakozni felesleges, hiszen úgysem az amire ilyenkor várunk tulajdonképp nem jön el.

Mások szerint – s az ő gondolataikat talán Pilinszky János fogalmazta meg legszebben – „rokona a vágyakozásnak”. Aki (…) jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”

Várakozzunk tehát együtt, ki-ki arra amit a legjobban vágyik. Ha jól csináljuk, talán összejön…

Tajthy Ákos