Felemás ősz

2010-11-24 00:00 – Soós Péter Szerzők listája

Még magam sem tudom, kincstári optimizmusom érződni fog-e jelen sorokban a DVTK őszi szereplése kapcsán. Merthogy elérkezett az ideje annak, hogy néhány év után ismét NB II-es őszre tekintsünk vissza. Mint oly’ sokszor, idén is nehezen indult a bajnokság – már-már hagyománynak tekinthető, hogy a mindenkori aktuális pontvadászatot megszűnéstől, anyagi csődtől fenyegetve, kevés játékossal kezdi szeretett klubunk.

Ilyenkor mindenki, aki szereti a Diósgyőrt, a sokszor emlegetett, a szurkolók által molinón is megjelenített „Minden meccs ajándék” szellemében vázolja várakozásait a szezonra. Így volt ez a 2010/2011-es idénnyel is. Sokan nem a feljutást tűzték ki célul, hanem a biztonságot, a befektető eljövetelével a klub konszolidációját, a csapat fokozatos építését – a bajnoki címet csak csodának, távlati (értsd: nem idei) célnak tekintették.

Aztán talán az örök rivális Nyíregyháza legyőzésével kaptunk vérszemet. Elandalgott a mézesmadzag, lám, az NB I-be kerülését vívott harcban legnagyobb ellenfelünket simán két vállra fektettük. De azon a mérkőzésen kívül a Szpari csak elvétve bukik, az itt fél évet alibiző Bajzát pedig szárnyal – a mi fiaink pedig ilyen-olyan okok miatt beleszaladtak néhány nem várt fiaskóba.

Nehéz megítélni, mi is lenne igazán jó a DVTK-nak, nekünk, szurkolóknak. Nem lenne jó, ha pofozógépnek kerülnénk vissza az első osztályba, de na, csak várja az ember a nagy derbiket az Újpesttel, Ferencvárossal, az NB I-es Nyíregyházával! Csak, ugye jobb, ha mi gúnyoljuk az ellenfelet szerény játékereje miatt, nem a jól nevelt fradisták köszöntenek minket szomorú születésnapunkon…

A hétvégi siker mindenesetre erőt adott ahhoz, hogy ne pesszimistán teleljünk, és ahogy Lippai Ákos fogalmazott, kiengesztelődjenek valamelyest a szurkolók. Nem kell túlértékelni az öt nullát, mert szerencse is kellett hozzá, és nem is ez a fontos. Csak maradjunk azok, amiért kimondva, kimondatlanul, csodálhatnak minket Debrecentől a fővároson át Szombathelyig: örömben, bánatban, együtt – mert mi vagyunk a Diósgyőr!

Soós Péter