MiNap Online

Agytakarítás
Szabados Gábor rovata (21.)

Levél az elnök-vezérigazgató úrnak

Tisztelt Elnök-Vezérigazgató Úr!

Kérem, ne haragudjon, hogy ismeretlenül zavarom soraimmal, csupán köszönetet szeretnék mondani Önnek.
Dr. Harmat Kornél vagyok, kétdiplomás nyelvtanár és kulturális antropológus, aki az Ön sárhányófestő üzemében dolgozik, a 2-es soron, mint csavarhúzó.
Köszönöm, hogy köszöntött névnapom alkalmából abban a levélben, amit azoknak írt, akik ezen a héten ünneplik névnapjukat. Én ugyan júliusban ünneplem, ám így még nagyobb megtiszteltetés számomra, hogy Elnök-Vezérigazgató Úr már most gondolt rám. Isten éltesse Önt is és Kedves Családját.
Szeretném elmondani, hogy mi, akik az Ön üzemében dolgozunk az összeszerelősoron, nagyon hálásak vagyunk Önnek, amiért ilyen fontos munkát végezhetünk. A tudomány számos területéről érkeztünk, de vannak közöttünk technikusi, üzemgazdászi, kereskedelmi, számviteli végzettségűek is.
Köszönjük, hogy piacképes szakmát adott a kezünkbe, amikor saját költségén kitaníttatott bennünket a szalag melletti felelősségteljes munkára, amit egy teljes fél délelőttön sajátítottunk el.
Félre ne értse Elnök-Vezérigazgató Úr! Azzal, hogy piacképes, egy pillanatig se szeretném azt mondani, hogy valaha is bárhol másutt szeretném kamatoztatni az Ön révén megszerzett tudásomat. Sőt. Ha nem tűnik tolakodásnak, azt szeretném, hogy majd, amikor üresedés lesz, mert valamelyik társam elhalálozik, a feleségem is idekerüljön. Csodálatos lenne, és én már most arra gondolok, hogy talán egyszer majd a gyermekeim is. Itt, az Első Hazai Sárhányófestő Rt.-nél, épp úgy csavarhúzóként, mint az édesapjuk. Vagy talán majd dukkózóként.
Maximálisan elégedett vagyok a munkakörülményekkel és a fizetéssel. Minden félórában egyet pisloghatunk, és ez nemhogy elég, de még sok is. Én már képes vagyok arra, hogy egy teljes műszakon át ne pislogjak, ami által még hatékonyabb a csavarhúzásom. Az asszony is gyakorolja otthon, ráér, mert éppen nem dolgozik, már három éve. Ő laborasszisztens, de erős, mint egy vasmunkás.
Nem szeretnék senkit bemószerolni a társaim közül, még azt hinné Elnök-Vezérigazgató Úr, hogy önös érdekből teszem, pedig erről szó sincs. Ám az Ön és a cég iránti feltétlen hűségem megköveteli, hogy elmondjam: megfigyeltem, hogy a velem szemben dolgozó  Endrődi Ádám, amikor meghúzza az ő csavarját, egy fél körrel kevesebbet csavar be, mint az előírás. Így persze gyorsabban halad, de veszélyezteti a termék minőségét. Egyszer azt is mondta, hogy a franc ebbe az egész nyavalyába. Csak azért nem utasítottam helyre, mert akkor éppen olyan munka volt, hogy mindkét kezünkkel srófoltuk a csavarokat, plusz a lábunkkal, és ennél a műveletnél ugye tele van a szánk is odakészített csavarokkal.
Minden elismerésem az Ön által megbízott munkafelügyelőké, akik talán azért nem vették észre ennek az Endrődi Ádámnak a megbízhatatlanságát, mert ravaszul olyankor szabotálja a munkát, amikor a felügyelők valakit éppen deresre húznak.
Voltam már én is deresre húzva, nagyon jó volt. Meggyőződésem, hogy az Első Hazai Sárhányófestő Rt. deresei a legkiválóbbak, és mindenben megfelelnek az uniós előírásoknak.
Tisztelt Elnök-Vezérigazgató Úr! Ismételten kérem, ne haragudjon, amiért soraimmal zavartam, drága idejét raboltam, de úgy tanultam a csapatépítő tréningen, hogy ami a szívünkön, az a szánkon. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a bizonyos Endrődi Ádám egyszer olyat is mondott, hogy nem merem kimondani, mi van az ő szájában.)
Engedje meg, hogy befejezésül úgy köszönjek el Öntől, ahogyan azt a szívem diktálja, és a szabályzat 3/12-es paragrafusa: „Éljen soká Elnök-Vezérigazgató Úr, mindent megteszek az ő boldogulásáért, a cég sikereiért, mert ha nem, keserves kínok között pusztuljak el! Rá-rá, hajrá ó, éljen a sárhányó!”