MiNap Online

Agytakarítás
Szabados Gábor rovata (15.)

Szüret

Egészen jól sikerült az idei szüretünk a rokonokkal és barátokkal.
Végre rendben mentek a dolgok, és nem össze-vissza, mint korábban.
Kora reggel megérkezünk az autókkal a szőlőhegy lábához, és rögtön csodás látvány fogad. A nap sugarai megsokszorozódva tükröződnek vissza az autóparkoló őreinek szuronyairól.
Nyalka vitéz mindegyik. Az egyiken megakad a lányom szeme. Éppen a legdelibb legényen, amelyik hátbavág a puskatussal, és a parkolójegy-automatához terel bennünket. A nejem véletlenül kilép a sorból, de megkímélik az életét. Megússza egy feljelentéssel hatóság elleni erőszakért. 
Dr. Kormos, az állandó ultiparneterem azt súgja nekem, hogy neki rossz előérzete van. Ezt már nem tűrhetik, bevágják a rabomobilba, és meg se állnak vele a váci fegyházig. Vagy Kufsteinig.
Megváltjuk a parkolójegyeinket, és irány fel, a hegyre.
Pár méter után a feleségemre rájön a sírógörcs az átélt izgalmak miatt. Dr. Kormos özvegye nyugtatgatja, mondván, mit szóljon ő.
„Semmit!” – lép elő a bokor mögül egy katonai rendőr. De lehet, hogy az APEH-kommandó tagja, mert igazoltat bennünket: „Adóazonosítókat, TAJ-kártyákat elővenni!”
Az apósomnál nincs nála az adókártyája, megpróbál elmenekülni, de a felszólításra megadja magát: „Állj, vagy eleresztem a kutyákat!”
Természetesen számára is befejeződött a szüret.
Az APEH-es nyilatkozatot írat alá velem, hogy a szőlőt törvényesen szereztem, és nem pénzmosásból, zsarolásból, gyilkosságból, kábítószer-kereskedelemből. Reszkető kézzel írom alá a nyilatkozatot, nyilvánvaló a számára, hogy hazudok.
„Ezek itt a munkásai?” „Rokonok, barátok, drága zsandár úr.” „Rendben. Akkor holnap reggel kilencig fizessen be utánuk 120 százalék SZJA-t. A csekkre írja rá: A feketemunka elleni harc javára. Meg vagyok értve?” „Igenis.” „Ne pofázzon vissza!”
Valahogy felérünk a szőlőnkig, hamarosan kezdődhet a szüret. Nyitnám ki a présházat, dugom a kulcsot a zárba, nincs zár. Ajtó se. És présház se. Ezt bizony szétszedték, elvitték. Most mit kezdjek a kulccsal? És ők mit kezdenek a kulcs nélkül?
Most inni kell. Elő a pálinkával, töltök mindenkinek, a gyerekekre is ráfér.
Szirénahang, könnygáz, fény- és hanggránát. Süketen-vakon állunk, miközben a vámőrök lecsapnak ránk. Fuldoklunk, taknyunk-nyálunk egybefolyik, de sajnos nekik van igazuk, a pálinkával nem tudok elszámolni. Most mi lesz?
A szőlősorok közül felbukkan régi jó barátom, José Manuel Barosso, az Európai Bizottság elnöke, és szépen kéri a fináncokat: most az egyszer engedjenek el, ő kezeskedik értem.
Az állásával játszik. Nagyszerű ember. Egyszer megmentettem az életét, most duplán törlesztett.
A fináncok elvonulnak, mi hozzálátunk a szőlő leszedéséhez. Páran megpróbálnak előtte enni, de egy falat se megy le a torkukon, jön minden visszafelé. És ez nagy baj.
Mert a fehér egyenruhás ÁNTSZ-haderő tagjai először is felmosatják velünk a domboldalt. Azután elkérik az oltási papírjainkat, a tüdőszűrő-igazolást, és valami maró anyaggal fertőtlenítenek bennünket. Többen elájulnak, van, akinek kihull a haja.
Igaz, ami igaz. Volt már ennél vidámabb szüretünk, de fegyelmezettebb még soha.
Csak azért is rágyújtunk egy nótára.
Feketesímaszkos férfiak ereszkednek alá villámgyorsan egy fölöttünk köröző helikopterből. Golyóálló mellényeiken a felirat: „Szerzői Jogvédő Hivatal”. Parancsnokuk közli: illegálisan énekeljük az Érik a szőlőt, ezért az egész társaságot vagyonelkobzásra ítéli. Ha még egyszer rajtakap, kénytelen lesz a jogsértést megelőzendő kivágni a nyelvünket.
Nekiállunk szüretelni. Természetesen énekelni nem merünk, apró papírfecnikre írunk, és azokat adjuk körbe: „Kicsiny a hordócska”, „jó bor terem benne”, „dil, dul, dala la”, „rida, rida, dil dul, dala la”.
Egy seregély száll el fölöttünk. Késő! Akartam szólni a többieknek, hogy ne nézzenek fel rá, ne vegyék észre, de elkéstem.
Zöld terepszínűruhás osztag vesz körül bennünket. Ők a Green War Hungary, akik keményen megtorolják a természetkárosítást. Mit akartunk mi a békés seregélyektől?  És egyáltalán: az élővilágtól.
Nincs mentségünk, hiába is próbálnánk magyarázkodni, ide Barosso is kevés lenne.
Megbilincselve vezetnek le bennünket a szőlőhegyről. Lent, a faluban éppen kezdődne a szüreti felvonulás. Este pedig a szüreti bál. Igaz, ember egy szál se. Mindenki előzetes letartóztatásban. 

Szabados Gábor