Lehetne, de korántsem biztos, hogy az lesz. A 280 millió dollárt felemésztő mozi ugyanis vérzik azért pár sebből. Mert bár a sikeres „fantasy mozi” a fent említett kritériumainak megfelel, a sztori néhol zavaros, és sok kérdés megválaszolatlan marad a film végére. Ez nem is lenne baj, hiszen M. Night Shyamalan (Hatodik érzék, Jelek) trilógiát tervezett eredetileg. A gond csupán annyi, hogy olyan kérdések is megválaszolatlanul maradnak az első könyvben – igen, nem részekre, hanem könyvekre oszlik majd a trilógia, ahogy egy jó meséhez illik –, melyekre lett volna lehetőség válaszolni. Ennek oka vélhetően az, hogy annyi mindent akart belezsúfolni a rendező – látvány, sztori, harc, érzelmek –, hogy mindenből csak mutatóba maradt valami. Joggal érzi úgy a néző, hogy a kevesebb több lett volna.
A sztori nagyon röviden: a tűz népe nagyjából száz esztendeje küzd a világ feletti uralomért a másik három törzzsel, a levegővel, a vízzel és a földdel. A tűzhajlítók seregei már minden léghajlítót elpusztítottak, és a támadók most a Víz Népe ellen fordulnak. A víz népének két fiatalja, Katara (Nicola Peltz) és testvére, Sokka (Jackson Rathbone) gyakorol a szabadban, amikor egy Aang nevű kisfiúra (Noah Ringer) bukkannak. Aang parancsolni tud a levegőnek, amiből következik, hogy ő az életben maradt utolsó léghajlító, és ezáltal ő lehet a soron következő Avatar is, akinek uralma van mind a négy elem fölött, és segítségével le lehetne győzni a tűz népét, és helyreállítani a békét a világban. Erre jön rá a két fiatal, aki a gyorsan Aang mellé is szegődik, hogy végre béke lehessen. A tűz népe is felfedezi a kissrácot, és ők is mellé szegődnének, egészen addig, míg sikeresen ki nem nyírják. Akkor ugyanis senki nem lenne, aki megakadályozhatná uralmukat.
A sztori tehát szó szerint mesés, a hiányérzet azonban mégis ott marad a nézőben. Persze, az vesse Shyamalanra az első követ, aki a Nickelodeon rajzfilmsorozatát, jobban tudta volna feldolgozni, élőszereplőkkel, filmre (itt jegyzem meg, hogy bennem komolyan felmerült már a kérdés: miért kell rajzfilmsikerből feltétlenül filmet, filmsikerből meg rajzfilmet csinálni). Azonban mind a négy elemről, mind pedig az Avatar-problémakörről készültek azonban már „mesésebb” mesefilmek, így hiába a látvány, hiába a nagynevű rendező, sőt még Twilight Saga révén igen népszerű Jackson Rathbone és Gettómilliomossal egy csapásra befutott Dev Patel megnyerése is hiábavaló volt… ez film egy „kegyelemkettest” kap a képzeletbeli indexébe. Talán majd a következő rész jobban muzsikál. Ha lesz…
Tajthy Á.
10.0 - 1 - 
Hozzászólások
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.
Legyél te az első hozzászóló.