MiNap Online

Elolvasás után elégetendő (Agytakarítás)
Szabados Gábor rovata (7.)

Jogi nyilatkozat: Alulírott Olvasó kijelentem, hogy szerzői jogi dolgok és egyéb szarok miatt a következő írást elolvasás után azonnal elégetem. Amennyiben nem ezt teszem, jól rácseszhetek. Ezért inkább el se olvasom.

Házassági évforduló

Férj: Életkém! Holnap megünnepeljük az ötvenedik házassági évfordulónkat.
Feleség: Ne hívj Életkédnek. Ötven éve mondom. Mit szólnál hozzá, ha Bélucinak neveznélek?
Férj: Örülnék neki.
Feleség: Idefigyelj, Béla!
Férj: Igenis, Életkém.
Feleség: Miért holnap ünnepeljük?
Férj: Mert akkor van.
Feleség: Tévedsz, Béla! A múlt héten volt.
Férj: Igazán? Sajnálom.
Feleség: Hát még én!
Férj: Életkém! Mit kérsz a házassági évfordulónkra? Egy szép, új kalapot a fejedre?
Feleség: Nem. Egy szép, új műfogsort a számba.
Férj: Hogy én mit kérek?
Feleség: Talán kérdeztem?
Férj: Úgy hallottam. Nekem egy tartóselem kellene a pacemakerembe.
Feleség: Mennyire tartós?
Férj: Egészen jó kondiban vagyok.
Feleség: Tévedsz. Az csak a légkondi.
Férj: Meghívjuk a gyerekeket is, jó, Életkém?
Feleség: Béluci! Nekünk nincsenek gyerekeink.
Férj: De van neked is az előző házasságodból, meg nekem is.
Feleség: Ja, attól a rüfkétől.
Férj: Kérlek, ne nevezd rüfkének.
Feleség: Azt a ribancot? Jó. Egyébként a gyerekek külföldön vannak.
Férj: Biztosan küldenek majd egy képeslapot.
Feleség: Már küldtek.
Férj: Mikor?
Feleség: Tíz éve.
Férj: Biztosan az unokák is gondolnak ránk.
Feleség: Biztosan. Kettő németül, kettő angolul, egy meg arabul.
Férj: Olyan is van? Arab?
Feleség: Neked igen. A drágalátos volt nejed új házasságából született lányod fia arab nőt vett el.
Férj: De hiszen az nem az én lányom, és nem az én unokám.
Feleség: Béla! Te megtagadod a szeretteidet?
Férj: Ha arab, hát arab. Lehetne kínai is.
Feleség: Mi bajod a kínaiakkal?
Férj: Nekem semmi. Te mondtad a múltkor, hogy becsapott a kínai a piacon.
Feleség: Az a múltkor nyolc éve volt. És nem ő csapott be engem, hanem én csaptam be őt.
Férj: Milyen ügyes vagy. Hogy csináltad?
Feleség: Amikor magamhoz vettem a selyemkimonót, hirtelen elkiáltottam magam: „Jönnek a rendőrök!” Ő meg azonnal elillant.
Férj: És nem is jöttek a rendőrök.
Feleség: De jöttek. És elvették tőlem a kimonót, mint bűnjelet.
Férj: Tényleg, ha jól emlékszem, be is vittek téged. Egy álló napig kerestelek.
Feleség: Béla! Hol kerestél egy álló napig?
Férj: Hát a lakásban. Azután estére meg is találtalak.
Feleség: Persze, amikor hazavittek a rendőrök.
Férj: És mit csináltak veled odabent? Kihallgattak?
Feleség: Csak hallgattak. Egy napig meséltem nekik.
Férj: Hogy bírták?
Feleség: Jól. Óránként váltották egymást. De legalább jól kibeszélgettem magam.
Férj: A szomszédasszonnyal is jól el tudsz beszélgetni. Arankával.
Feleség: Hát igen. Pedig már öt éve meghalt.
Férj: Akkor azért nem látom.
Feleség: Tudom én, hogy tetszett neked valamikor.
Férj: Igaz, de akkor még élt.
Feleség: Béla! Mondd meg igaz lelkedre! Megcsaltatok engem?
Férj: Én nem. Csak ő. Szép kis barátnő az ilyen.
Feleség: Tudtam. Egyébként nekem is volt egy kalandom.
Férj: Tudom, Életkém. Sokszor elmondtad.
Feleség: Mert te kérted. Azt mondtad, hogy csak meséljem, mert beindul tőle a fantáziád.
Férj: Igen, így volt. Gondolatban folytattam onnan, ahol ti befejeztétek. Hogy hetente küldött neked egy nagy csokor rózsát. És én elképzeltem, amint egyszercsak megkéri a kezed tőlem.
Feleség: Odaadtál volna?
Férj: Csak ha szépen kéri.
Feleség: Ha tudni akarod, le is feküdhettem volna vele.
Férj: Úgy emlékszem, azt mesélted, hogy meg is próbáltad. De a döntő pillanatban bevallotta, hogy a férfiakat szereti. És én tetszem neki.
Feleség: Az már igaz, hogy jóképű férfi voltál.
Férj: Te pedig gyönyörű és csinos. Nagyon szerettelek.
Feleség: Hogy mondod, Béla?
Férj: Nagyon szerett...lek. Úgy mondom. Ahogy parancsolod, Életkém.
Feleség: Nem fáj a lábad?
Férj: De, mind a kettő. De jó erőben vagyok. És neked a derekad?
Feleség: Szaggat, mint a franckarika.
Férj: De azért megpróbáljuk?
Feleség: Arra gondolsz, amire én?
Férj: Igen, arra. Hidd el, menni fog.
Feleség: Elhiszem. Bízom benned és magamban. Akkor átöltözöm. És egy félórácskára lemegyünk a parkba sétálni.

Szabados Gábor