Szögezzük le, hogy a magyarul Shrek a vége, fuss el véle címre hallgató mozi egyáltalán nem rossz. S szögezzük le azt is, hogy egyedül a mondanivalója menti meg. Az animációs film ugyanis nem akar mást közölni velünk, mint, hogy érdemes megbecsülni, amink van. Sokan vagyunk ugyanis úgy, hogy csak akkor tudjuk értékelni, párunkat, barátainkat, szüleinket, otthonunkat vagy bármit, amit elveszhetünk, akkor mikor már esély nincs arra, hogy visszakapjuk. Na valahogy így jár Shrek is a filmben.
A történet szerint Shrek ezúttal egy párhuzamos világba kerül, ahol mindenki ugyanaz és ő is önmaga, ám minden más megváltozott. Persze mivel meséről beszélünk, a mi ogrénk nem egy Csillagkapun lép át, és nem is távkapcsolóval nyit féregjáratot a másik világba, egy varázslat lévén lép ki addigi életéből. Történik ugyanis, hogy miután az előző részekben már megmentette Fionát, a királyságot és minden lakóját, gyerekei születtek ő pedig ellustult, és tipikus otthonülő családapává vált. Shreknek azonban ez hamar unalmas lesz, vágyni kezd a régi élete után, amikor még riogatta a Túl az Óperencián lakóit, és féltek tőle. Gyermekei egy éves születésnapján betelik a pohár és miután kínos helyzetbe hozza magát – ismerős elem lehet bárkinek, aki látta a többi részt is, eddig minden alkalommal megtette – szóváltásba kerül Fionával.
Ezen a ponton jelenik meg egy új szereplő, a gonosz kis manó Rumpelstiltskin, aki szerződést ajánl neki, melynek eredményeként Túl az Óperencián teljesen megváltozik. Shrek egy rövid ideig örül hogy újból dagonyázhat és félnek tőle, de boldogsága hamar elillan, és rájön, milyen végzetes hibát követett el. Az alternatív valóságban ugyanis üldözik az ogrékat, Rumpelstiltskin a király, Fiona magát menti meg és nem hisz a szerelemben, a Csizmás Kandúr a lány házimacskájaként éli életét rózsaszín masnival a nyakában. Ami pedig a lényeg: Shrek és Fiona nem ismerik egymást, így ogrénkre vár a feladat, hogy helyrehozza, amit elrontott. Shrek végül saját bőre, s majdnem élete árán tanulja meg a leckét: az életünkben mindig a jót kell nézni, és ami fő meg kell becsülni. Lehetne ugyanis akár minden sokkal rosszabb is.
Még a részben új sztori mellett is előfordulhat akár a legelvadultabb Shrek rajongók esetében is, hogy unatkozni fognak a film alatt. Mert bár Mike Mitchell rendező szerint igyekeztek úgy megadni a közönségnek azt, amit szeret, hogy közben frissül a történet, most már nyugodtan bevallhatjuk, hogy ez nem sikerült. Adott karakterekhez, adott jellemkomikum és adott helyzetkomikum dukált most is, csak ez már a harmadik epizódban is unalmas volt. Az egyetlen – és tényleg az egyedüli – új, vicces karakter, a kisfiú a Shrek bébik szülinapján, aki hallani akarja az ogre bömbölését. Bár lehet csak a magyar szinkronnal együtt volt nagyon vicces a srác, de tény, hogy a „Bömböjjé” mondat szerintem legalább olyan híres lesz, mint Szamár klasszikus „Ott vagyunk már?” kérdése.
A hírek szerint a vártnál kevesebben nézték meg a filmet mindenhol a
világon, ahol bemutatták eddig. Reméljük a rendezők értik az üzenetet, és Shrek tényleg végleg elfut egészen az Óperenciáig. Ciki lenne, ha pár év múlva az elsőként Oscar-díjat kapott animációs film váltaná a Rendőrakadémia szériát a televízióban...
Tajthy Ákos
Hozzászólások
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.
Legyél te az első hozzászóló.