MiNap Online

„Örökké nem eshet…” – hangzik el a klasszikussá vált mondat a Holló című film első részében. Hát, ha a főszereplő ezt a mondatot most Borsodban próbálná meg elsütni, valószínűleg úgy vágnák tarkón egy péklapáttal, hogy a holló már fordulhatna is érte újra. De nem csak ez a klasszikus mondat tűnik el mostanság a süllyesztőben, hanem a népi bölcsességek nagy része is.

Kit érdekel már, hogy Medárd hány napos esőt hoz, vagy ki hisz benne, hogy Sándor, József, Benedek elhozza a meleget? Senki. Az egyéb népi megfigyelések sem érnek fabatkát sem, de a különböző nyavalyában szenvedő öregek szerepén is túllépett a történelem. Szegény Pista bácsi ugyanis akár keni Fastum géllel a derekát, akár nem, manapság már ő sem tudja megjósolni a derékfájásból, hogy milyen idő lesz.

Az újkori megfigyelések maximum úgy hangzanak majd: csúnyán ráncolja a homlokát Pataki Zita, árvíz lesz. Vagy: megint ugrál Német Lajos szemöldöke, tornádó várható. A baj csak annyi, hogy szegény meteorológusok saját bevallásuk szerint is egy napon túl csak nagyjából ötven százalékban tudják előre jelezni a várható időjárást. Az meg olyan, mint a viccben: Mennyi az esélye a csigának, hogy futóversenyen legyőzi a nyulat? Ötven százalék, vagy igen, vagy nem…

Nagyjából ilyen az esélye egy tornádónak, földrengésnek, jégverésnek, szélviharnak manapság kis hazánkban, vagy lesz, vagy nem, és gyakran bizony lesz. Sőt van. Odáig jutottunk, hogy már elnevezik a ciklonokat, mint az amerikai kontinensen a városokat letaroló tornádókat. Ha az ember híradót néz, és látja milyen a helyzet az országban, komolyan elkezd gondolkodni rajta, hogy a maják elszámolták a nyüves naptárjukat, és még idén világvége lesz, és tulajdonképpen Pataki Attila nem is kergült meg, hanem ő látja jól a dolgokat.

Persze azok a tudósok, akik már évek óta sulykolják, nem lesz jó vége a természet kihasználásának, a szennyezéseknek, a károsanyag-kibocsátásoknak, az ökológiai rendszerek felrúgásának, erdők kivágásának, most bólogatva tárják szét a kezüket: mi megmondtuk. Amíg pedig a közvetlen közelünkben tombol Föld anya, két homokzsákolás között mi is elbeszélgetünk róla, hogy ugye! Jobban oda kéne figyelni a természetre. Többen tán azt is megfogadják, hogy ezentúl nem dobják el a szemetet, nem mossák bele a kocsit a tóba, és a tévét is kikapcsolják, hogy ne menjen fölöslegesen, ha éppen nem ülnek előtte.

Kár, hogy ezeket az elhatározásokat aztán az esőzés után beálló napsütés és jó idő úgy elmossa, mint a mostani árvíz az autópálya alapját.
Aztán meg majd jön a kánikula, meg a szárazság…

Horváth Imre