A történet Alíz nem kívánt érdekházásságának előkészületeivel kezdődik, a paródiába hajlóan ábrázolt sznobok világa és a nemes lánykérő elől a fehér nyuszi megmenti a lányt, aki egy faodún lezuhanva kerül Csodaországba. Ez volt az első, és utolsó pont, amikor azt éreztem, háromdében élvezhetőbb a jelenet, viszont ez az érzés csak a film legvégén köszönt még egyszer vissza, amikor kirepült a pillangó lezárva a filmet. Más véleményeket is olvasva az átlag tényleg kettő darab „3D-érzet” – noha nem mindenki az említett jeleneteknél tapasztalta ezt.
A látványra ugyanakkor nem lehet panasz, az álomgyár e tekintetben kitett magáért. Illúzióromboló azonban Alíz szkepticizmusa, a néző kevésbé hajlandó önfeledve kalandozni az álomvilágban, ha főhőse sem lelkesedik. Filmbeli barátnőjét azonban kisegíti Johnny Depp, akinek nem csak a kalózkodás, vagy az olló kéz áll jól, hanem a Bolond Kalapos szerepe is – zseniálisan bolondozik az amerikai színész.
A mesében akadnak szeretnivaló karakterek – a flúgos ikrek – és kevésbé kidolgozottak is. A száztíz perc végéről nem hiányozhat a grandiózus hollywoodi csatajelenet sem, ami már kevésbé illik a Csodaországba.
Önmagában szórakoztató a mű, Depp feldobja Tim Burton ópuszát, de avatari 3D-s élményre senki se számítson az Alíz kapcsán – maximum szemfájásra.
Soós Péter
Hozzászólások
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.
Legyél te az első hozzászóló.