Fülemile

2010-03-14 00:00 – szepesis Szerzők listája

Március 15-e nagyon jól sikerült ünnepe a magyarságnak. Szerencsés az időpontja - a télbúcsúztató, tavaszváró március - hősei a magyar történelem talán legnépszerűbb „sztárjai”, a ’48-as versek, indulók valódi slágerekké váltak. Az esemény, amire emlékezünk, nem volt annyira rég, hogy csupán egy nemes legendának érezzük – de annyira közel sem, hogy a kortársak személyes élményei pro vagy kontra még elfogulttá tehetnék a megemlékezést.
Természetesen, mint annyi más értékünket, általában ezt sem becsüljük meg kellőképpen. Itt is támad a politika, bizony előfordul, hogy - amint Arany írja a Fülemilében: „Ölre mennek, hajba kapnak; / Örömére a szent napnak…”

S ha már szóba került a vers, időzzünk el kicsit a gondolatnál, mennyire nem változott semmit századok óta a sajátos magyar groteszk, s mennyire fel lehet fűzni például erre az 1854-es költeményre is egyes mai történéseket. 

Ha jól emlékszem, 2005-2006 táján alakult úgy a belpolitika, hogy gombamód elkezdtek szaporodni a fővárosban a közterületi „forradalmi körök”, amelyek hol ebben, hol abban a parkban akartak alkotmányozó nemzetgyűlést összehívni. Volt, hogy közben összetalálkoztak valamelyik másik „körrel”, amelyik meg egy füst alatt a királyságot is visszaállította volna, s ezen aztán kisebb nézetkülönbség alakult ki, mígnem  ahogy az egyszeri viccben van – jött az erdész (illetve jelen esetben a közterület-felügyelő) és mindenkit „kiküldött az erdőből”, mert közben beesteledett, és az alkotmányozás zavarta a környék nyugalmát.

Így hát egyelőre megmenekült a köztársaság, a felkelt hadak pedig stratégiát váltottak, és úgy döntöttek, verbálisan folytatják a történelemformálást, mert hát: „The Show Must Go On!”
2005. március 15-én pl. lesben álltak a Múzeumkertnél, s emberes füttykoncerttel fogadták a mikrofonhoz lépő Gyurcsány Ferencet, aki elragadtatásában ily szavakra fakadt: „Csodálatos vagy Magyarország!” (Fülemile: „Istenem uram, / Beh szépen / Fütyöl ez az én madaram!”) 

A szittyák ezen felbuzdulva természetesen még jobban fütyöltek, ami azon jövőképi dilemma fölvázolására késztette a miniszterelnököt, miszerint tőlünk függ, hogy a „nyugalom és a béke szigete” leszünk-e a továbbiakban, vagy pedig a „harcos füttyök országa”. (Hú, ez nagyon tetszett! Máig csodálkozom, hogy nem mozdult rá a szlogenre valaki azon mérsékelten kreatív idegenforgalmi szakemberek közül, akik mindenből turisztikai attrakciót akarnak csinálni, amiből nem érdemes… Milyen remekül mutatna a prospektusokban, hogy azt mondja „Töltse a vakációt a harcos füttyök országában!”) 

A kérdésből végül nem lett népszavazás, a honi közéletet viszont a következő napokban valóságos füttyjogi láz kerítette hatalmába. A Medián felmérést készített a fütty-pártiak, és a fütty-ellenesek megoszlásáról, majd pedig jelentkezett a fütyölők szóvivője (!), kifejtve Havas Henriknek a TV2 reggeli műsorában, hogy nem érti mi a gond, hiszen a fütty - mint olyan - alkotmányos alapjog!  (Fülemile: „Övé a fütty, ő azt véli: / Nincs vármegye, / Ki elvegye, / Nincsen törvény, nem lehet per, / Hisz azt látja Isten, ember!”) 

Egy fütty-ellenes politológus viszont vitába szállt ezzel, azon véleményének adva hangot, hogy a nyugodt, békés ünneplés is alkotmányos alapjog, és őt bizony ebben kifejezetten zavarja a fütyölés! Havas Henrik jogvégzett emberként, szemmel láthatóan tanácstalan volt, s nemigen tudott igazságot tenni a vitában, mert hát „Ilyen ügyről, / Madárfüttyről, / Mit sem tud a corpus juris;” 

Nem is egyszerű kérdés ez, úgyhogy végezetül – afféle jámbor óhajként ünnep előtt, a kampány időszakában – álljanak itt kommentár nélkül a vers záró sorai: 
„Milyen szép dolog, hogy már ma / Nem történik ilyes lárma, (…) A testvérek / Összeférnek, / Felebarát / Mind jó barát: / Semmiségért megpörölni, / Vagy megenni, vagy megölni / Egymást korántsem akarja. /
De hol is akadna ügyvéd / Ki a fülemile füttyét / Mai napság felvállalja!?”
Szepesi Sándor