„Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy!” énekelgettük a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején. Tinédzserek voltunk, és lázadók (vagy legalább is azt hittük), kivagdaltuk a farmerünket és téglával koptattuk, teleraktuk a kabátunk gallérját biztostűvel – sőt még a fülünkbe is jutott –, bármit megadtunk egy surranóért (a Martens csak a jól szituált „műlázadóknak” juthatott) és szent esküvést tettünk, hogy soha nem veszünk fel olyan ruhadarabot, ami divatos.
Azóta sok víz lefolyt a Szinván, és az „elátkozott nemzedék” is felnőtt. Mégiscsak felvettünk divatos ruhadarabokat, majd ahogy gyűlt az éveink száma, áttértünk a praktikusra. Tekintettel a kemény mínuszokra és a nagy hóra, érdeklődve figyeltem a héten az öltözködési szokásokat. A hatvan fölöttiek öltözéke egyetlen mondattal leírható: magukra vesznek mindent, ami van. Előkerültek a kucsmák és usánkák, a szöszmösz kesztyűk, az NDK-s hótaposók. Ahogy haladunk visszafelé a korosztályokban, úgy fogy a ruha mennyisége, és a hidegtől való védelme. Mire eljutunk a tinédzserekhez, el kell gondolkodnunk, hogy még mindig azon a féltekéjén vagyunk-e a Földnek, ahol reggel otthonról elindultunk, mert cirka húsz fokkal melegebb időhöz vannak öltözve, mint mondjuk akár csak két korosztállyal feljebb.
Menthetetlenül divat például ezen a télen a tornacipő, legyen bár klasszikus, vagy amerikai style. Ezen persze nem is csodálkozhatunk, hiszen tipikusan mínusz tíz fokos viselet… Szigorúan száműzve van viszont a kesztyű, ezt csak nagyon elvétve látni tizenéveseken. A sál rétegruhadarab lett, a sapka úgyszintén. Kis pozitívum, hogy egyre több amerikai rapper, hip-hop és gangsta tinédzser települ kis hazánkba, akiknél legalább divatban van a pulóver kapucniját fejre húzni, nem ritkán félrecsapott baseball-sapkával kombinálva. A gond ott kezdődik, hogy bár a fejük így – úgy-ahogy – védve van, viszont néhányan a „fíling” érdekében nem vesznek hozzá kabátot… Az egyik tizennégy körüli fiúcskával együtt vártam szerda reggel a buszt, és – finomabban nem tudom leírni – taknya-nyála az arcára volt fagyva… A lányok vesznek kabátot, viszont ennek továbbra is az ultrarövid változata maradt divatban, ami nem ér rá a csípőre, sőt, nagy részben a derékra sem. Ehhez pedig az igazán „kemények” továbbra is „haspólót” vesznek, így a kellemes mínusz szépen színezi a csupasz derekukat. Egy ilyen lánykával az egyik nap a buszon sikerült együtt utaznom, elkékült szájában úgy vacogott a foga, hogy rossz volt hallgatni.
Persze, mint fentebb is írtam, tinédzserként én is öltöztem olyan módon, amit egy harmincas megmosolygott, vagy elszörnyülködött rajta, de valahogy nekem akkor se akaródzott fázni. Persze az is lehet, hogy nem voltam elég mazochista ahhoz, hogy divatosan öltözzek. Vagy pont ez ellen a mazochizmus ellen lázadtam? Ideológiába inkább korán reggel nem megyek bele. Viszont eszembe jut Hofi egyik poénja, amelyben megjegyezte: „szívesen elbeszélgetnék a lány szüleivel, tanárával, igazgatójával…”
Nem hiszem, hogy ők nem látják a gyerekek alulöltözködését. Vagy nekik a divat mondja meg…?
Horváth Imre
Neked a divat mondja meg…
2010-02-05 00:00 – Horváth Imre
- Kategória: ROVATOK: > ZÁRÓJELBEN
- Hozzászólás: 0
- -
Impresszum:
MiKom
Miskolci Kommunikációs Nonprofit Kft.
- 3525 Miskolc, Kis-Hunyad utca 9.
- http://www.minap.hu
- 48.1052820.77615
- worktel: 46 503 500
- faxfax: 46 358 200
- e-mail:
- Ügyvezető: Kovács Viktor
- Főszerkesztő: Molnár Péter
Reklámfelületeink kizárólagos értékesítője a
MIKOM Nonprofit Kft.
Elérhetőség: 3530 Miskolc, Széchenyi u. 40.;
Értékesítési vezető: Bartus Sándor
E-mail: bartus@mikom.hu
Hirdetésfelvétel:
telefon: 46/501-420
e-mail: info@mikom.hu
HU ISSN 2062-5642- Minden jog fenntartva!
- Felhasználási feltételek és adatvédelmi irányelvek
Hozzászólások
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.
Legyél te az első hozzászóló.