MiNap Online

A mai könnyűzenéről túl sok jót elmondani nem lehet. Tombol az igénytelen műanyag, tizenévesek határozzák meg a zenei ízlés nyomvonalát, ami bizony nem túl mély… Ha igényesebb zenét szeretnénk hallani, akkor egy kezünkön is fel tudjuk sorolni, hogy kik jöhetnek szóba. Egy ilyen felsorolás pedig biztosan nem lehet meg Zsédenyi Adrienn nélkül, aki szombat este adott koncertet az Avasi Gimnázium színháztermében.

Már napokkal az előadás előtt sem lehetett jegyet kapni a koncertre, és hiába volt a szombat esti ítéletidő, és a néhol járhatatlan utak, nem volt üres szék a teremben – noha tíz-tíz pótszékkel toldottak meg minden sort. Néhányakban talán felvetődött a gondolat, hogy miért nem szervezték nagyobb helyre a koncertet, hiszen valószínűleg dupla ennyi jegyet is el lehetett volna adni, mi, avasiak azonban jó érzéssel ültünk be a gimnázium színháztermébe. Jó, hogy végre ebben a városrészben is van megfelelő színtere a kultúrának, és a gimnázium szervezői ezzel jól is sáfárkodnak, ezt bizonyította ez az este is.

Zséda a Zongorista és én című műsorát hozta el Miskolcra, rajta kívül a színpadon Cselik Gábor (zongora) és Kuzbelt Péter (szaxofon) volt csak jelen, de bízvást kijelenthetjük, nem hiányzott sem a nagyzenekar, sem a vokál. Zséda színpadi jelenléte és hangja ezeket nem igényli. Nagyon kevés olyan énekesnő van kis hazánkban, aki élőben is ilyen tisztán és szépen énekel, hogy hiába a felkérés, az ember nem akar bekapcsolódni, és ezzel „belerondítani” a produkcióba. Jöhettek angol jazz-dalok, Edit Piaf, vagy Domján Edit, az énekesnő mindent ugyanolyan természetességgel oldott meg, mint a saját dalokat.

A másfél óra gyorsan elröpült, és hazafelé ballagva mindenki biztos lehetett benne, hogy ilyen színvonalú könnyűzenei koncertet legközelebb már legfeljebb csak Tarjától kaphat június 12-én. Ha csak addig nem jön el Zséda még egyszer Miskolcra…