Ars poetica plaza-módra

2010-01-27 00:00 – Szepesi Sándor Szerzők listája

Elmentem – elcsaltak – a napokban egy divatshowra, az egyik plazába. Elég jó csajok voltak, de kapásból kiderült – legalábbis számomra – hogy ezek az individualista hodályok még ilyen célra is tökéletesen alkalmatlanok. Mégpedig azért, mert olyan mértékű, agresszív és brutális saját tartalmuk, mondanivalójuk van, ami nem tűr meg más kifejezést.

A plazák falai mindenhol egy-egy olyan valóságot vesznek körül, szakítanak ki az adott országból, városból, amely bárhol a világon lehetne - és amely bárhol a világon egyforma. Ha az ember bemegy egy ilyen helyre Párizsban, Londonban vagy Budapesten - akkor már nem Párizsban, Londonban vagy Budapesten van, hanem egy plazában. ("A"  Plazában!)

Mondhatják erre - mondják is - hogy a magyarországi plazákban legalább magyarul beszélnek. Ami mégis különbség, csak sajnos nem igaz, a plazáknak ugyanis mindenhol - nálunk is - saját nyelvezetük, és saját népük van. Hogy honnan kerültek elő ilyen hirtelen, nem tudni, tény azonban, hogy a plazák felépülésekor már itt voltak ezek a "boy"-ok és "girl"-ök.

A plaza-boy (fiú) általános jellemzői: tar - vagy a'közeli - koponya, fülbevaló, bőrjakó, intenzíven használt mobil. (Nem feltétel, de előny a mértéktelen szabadidő, és a tenyérbemászó arrogancia.)

A plaza girl (lány) általános jellemzői: műköröm, műszempilla, sci-fi horrort idéző smink, valamint kötőszó és névelő helyett használt "köszike", "bocsika", "puszika", stb.(Ruha, frizura mindegy, csak flancos legyen.)

S hogy visszautaljak az előzőekre, a plazák eme népének külön nyelvezete is vagyon! Enyhén ötvözve bizonyos angolszász, és beás roma beütésekkel, megfejelve egy kis békebeli, Fülig Jimmy-szlenggel. (Pl: "Beromboltunk a csajjal fittnesszelni - Yeahhh!!"... Értsd: elmentünk a barátnőmmel tornázni. A "Yeahhh" lefordíthatatlan, laza vagányságot szimbolizálni akaró, internacionális nyerítésféle).

Nemrégiben láttam a Kész Átverés Show-ban, hogy kiraktak egy kamerát valamelyik plazába – csakis oda – amely előtt bárki, bármilyen produkciót előadhatott. Valamennyi "műsorszám" emlékezetes volt, de legjobban talán azé a tetkós komáé, aki befeszített a lencse előtt, és világgá üvöltötte: "Tudod mit? Én egy vadbarom vagyok! És tudod mit? Büszke vagyok rá!"
Ars poetica plaza-módra.
Szepesi Sándor