MiNap Online

„Tornyi Barna jó napot, csinálj nekünk csapatot!” – aktualizálták a rigmust a diósgyőri fanatikusok, akik úgy várták Barnát, mint a Messiást. Persze, tett ő már csodát itt, nem is egyszer. Élete főművének tartja egy évtizeddel ezelőtti sorozatát, amikor is feljutott az NB II-ből a csapattal, majd 1998 őszén egyenesen a harmadik helyig vezette a gárdát.

Tornyi Barnabás nem félős ember. Szókimondó és karakán. Nem mellesleg, ha szaktudását kiugró eredmények híján sokan meg is kérdőjelezik, kevés magyar edző tudja úgy fanatizálni a csapatot, mint ő. És a DVTK-nak most ez kell, meg a szurkolóknak is. Ki tudja, talán úgy beindul a szekér, mint 11 éve. De az is lehet, hogy összeomlik a Tornyi-kultusz. Az elsődleges cél a bentmaradás, sok függ attól, milyen játékosokat sikerül meggyőzni, hogy igenis, megéri Miskolcon focizni.
A szurkolók bíznak, és nem maradnak hálátlanok, ha megkapják, amire vágynak. A Diósgyőr-drukker pedig nem kér sokat: ha az ország legszegényebb régiójában pénzt nem kímélve kimegy a hazai meccsre, vagy elkíséri csapatát idegenbe, akkor az „aranylábúak” viszonozzák azt küzdéssel, hajtással, megalkuvást nem tűrő támadó focival. Ebben az esetben úgy, ahogy eddig is, csodájára jár az ország még a magyar labdarúgást figyelemmel kísérő hányada annak a szeretetnek, ami a csapatot övezi akár vereség esetén is.

Tornyi Barna és serege sokakat beoltott annak idején futball-lázzal. Nem volt védőoltás, mint a napjainkban rettegett H1N1 esetében. Sosem felejtem el, mikor életem első meccsére elvitt édesapám, „valami” III. Kerület ellen nyertünk, és minden szurkoló beszaladt a pályára szerezni egy darabot Kotuláék sáros felszereléséből. Akkor azt hittem, ez minden hazai meccsen így fog történni. Noha nem teljesen így lett, a szeretet nem lankadt. A probléma az, hogy kevesen maradtunk. De talán a katari fényűzést értünk beáldozó, távolról érkező „megváltó” lehet a hívószó azok számára, akik rég jártak a stadionban.
Kíváncsian várjuk, mit hoz ki a várva-várt mester a jelenlegi garnitúrából. Most elég lenne a 92’-es csoda, a csapat első osztályban tartása.

Soós Péter