Búza téri reality

2009-12-12 00:00 – szepesis Szerzők listája

Összehangolt hatósági razziát tartottak a napokban a Búza téren, ami – kívülről szemlélve – mindig érdekes kaland. Mint ahogy maga Búza tér is az, a terület évtizedeken át kialakult, sajátos hangulatán az elszánt modernizációs törekvésekkel sem sikerült még változtatni. Nekem mindig egy gigantikus valóságshow jut eszembe az egészről (mert hát haladjunk a korral)... No meg az, hogy az összes olyan „celebet” el kéne küldeni ide, aki hasonló címszó alatt riszál kereskedelmi tévékben. Hadd szagoljanak életükben egyszer egy kis igazi, észak-magyar realityt.

S eme vulgáris utalás jelen esetben egyáltalán nem átvitt értelemben akar szerepelni. Az első ugyanis, ami a környékre tévedő homo járókelőt megcsapja, az a fajta reménytelen szag (illetve mit disztingváljunk: büdösség) amelyet analizálni is lehetetlen és értelmetlen. A Búza téri büdösség szinte már önmagáért van, s csak részben azonosítható a piaci tárolók környékén oszladozó zöldséghulladék markáns bukéjával (amelybe azért jótékonyan besegítenek a buszpályaudvar járműveinek kipufogói, valamint néhány környékbeli udvar szabados életvitelű lakosságának anyagcsere termékei is.) A Búza téri szag korjelenség, egyfajta hungaricum, borsodicum, melyet palackozva kellene árusítani a különlegességekre fogékony turistáknak.  A helyi repi-csomag része lehetne még esetleg pár doboz csempészett ukrán cigaretta – díszcsomagolásban –, valamint egy Fásy-dizájn mulatós CD. (Címadó nóta, hogy aszongya: „Száz forintnak ötven a fele… – de az sincs meg, mert ellopták a zsebtolvajok”).

A környéknek ugyanis köztudottan elmaradhatatlan tartozékai az illegális cigarettaárusok. Azon kudarcra ítélt erőfeszítéseikkel egyetemben, hogy viseletükben összeturbózzák valahogy a harlemi néger gettó-rap divatot, a miskolci kínai ruhaboltok és turkálók erre a célra tökéletesen alkalmatlan árukészletéből. Valószínűleg eme törekvés többesélyes eredményének köszönhető, hogy a gyengébb idegzetű vásárlóközönség egy része  – mellőzvén a piaci romantikát – inkább az élelmiszerboltok prózai zöldségosztályáról szerzi be a konyhai vitaminszükségletet. No meg a „Hogyan szabaduljon meg könnyen,  gyorsan pénztárcájától” elnevezésű mozgalom jeles képviselőinek, akik ugyancsak szép számban találhatók errefelé.  A rend éber őrei a téren mindig készenlétben tartanak néhány pár gumikesztyűt, s ha sopánkodó balek szalad hozzájuk, miszerint úgy megfújták a pénztárcáját, hogy maga is utána esett, eligazítják, mely környékbeli kukákban érdemes kotorászni. Az érzőbb szívű zsebesek ugyanis itt szokták hagyni a bukszákban talált, számukra értéktelen személyi iratokat.
 
De  érdekes még a tér viszonylatában a meglehetősen heterogén kofadivat is, amely szociográfikusan mutatja a piaci árusok társadalmi rétegződésének sokszínűségét (mintegy). Engem leginkább az őstermelők kora tavaszi, illetve késő őszi, téli viselete tud izgalomba hozni, amelyben csakúgy fellelhetők a hajdani DIGÉP, illetve kohászat munkaruha-ellátmányának organizált részei, mint az egykoron nálunk állomásozó szovjet hadsereg fegyvernemi mundérjainak, fél liter barackpálinkáért csereberélt darabjai. Ezek közül (kofa- és biztonságiőr-körökben) egyértelműen a terepszínű kommandós-overall tekinthető a legnépszerűbbnek, amely egy kitaposott kohászbakancs, és egy vörös csillagtól megfosztott munkásőr-sapka kíséretében, mindenképpen alkalmas rá, hogy nosztalgikus érzéseket keltsen a szemlélőben. De hasonló bőségben találkozhatunk itt a tsz-mozgalom fénykorát idéző, steppelt pufajkákkal, szebb napokat látott jambó- és micisapkákkal… Valamint legendás, csehszlovák mintájú szöszmösz mackó-alsókkal is, melyekben  – alábélelve két-három rendbeli cicanadrággal – úgy közlekedik a jámbor árus, mint valami Búza téri terminátor.

A vegyes viseletek láttán, nekem mindig  Hofi egy régi műsora jut eszembe, melyben elmondta:  egyszer  „fácándot” (fácánt) kapott ajándékba  vadász ismerőseitől. Nézegette, s nem tudott rájönni, hogyan esett zsákmányul szegény madár, mivel semmiféle külsérelmi  nyom nem látszott rajta. Mikor aztán meglátta az akkor divatos vadász-viseletet, megoldódott a rejtély: „Rendőrcsizma, katonanadrág, munkásőrkabát! Apa – hát ezeknek még a NATO is megadja magát, nem egy fácánd!”
Szepesi Sándor