Akadtak persze akkor, és vannak azóta is olyan családok, akik ennél is többen élnek egy helyen együtt. Az egyik ismerősömnél például emeletes ágyak álltak a gyerekszobában, nyolcan voltak 54 négyzetméteren, elképesztő zsúfoltságban. Végül kertes házba költöztek. Kellett hozzá persze elhatározás, szociális támogatás és bankhitel. Mindez három évvel ezelőtt, akkoriban történt, amikor egy ezzel ellentétes folyamat indult el Miskolc lakótelepein: többgenerációs nagycsaládosok költöztek be vidékről a két-háromszobás panellakásokba, nem ritkán a rokonsággal együtt. Szűkös életterüket hamarosan kiterjesztették a lépcsőházakra, utcákra és terekre, felrúgva azokat a közmegegyezésen nyugvó szabályokat, amelyeket a lakótelepi közösség több évtizedes együttélése során alakított ki. A betelepülésnek nem szabott határt a törvényi szabályozás, mivel nem foglalkozott azzal, hányan laknak egyszerre és egy időben egy és ugyanazon lakás falai között. (De miért is tette volna, hiszen önállóan gondolkodni és cselekedni képes állampolgárokról van szó!)
A jogszabály ugyancsak nyitva hagyta azt a kérdést, hogy milyen ingatlanokat lehet lakás céljára igénybe venni. Miskolc rejtettebb területein, így a szerszámosbódék, a víz és villany nélküli víkendházak is lakóingatlanná válhattak, hiszen bejelentkezéskor adott esetben elegendő volt csupán a helyrajzi számot közölni – netalán papíron máshol, a rokonoknál fiktív lakhatáshoz jutni. A korábban felszámolt nyomornegyedek helyett ennek nyomán újabb „bádogvárosok” alakultak ki a Lyukóvölgyben, Perecesen, a tetemvári pincesoron, ahol emberhez méltatlan körülmények között élnek emberek, nem is kevesen. Akad, aki a segélyekért folyamodó „új miskolciak” számát a város lakosságának 5-10 százalékára teszi.
A közösségi gondoskodás alapján elérhető támogatásokért a városba költözés évek óta tartó folyamatának kíván gátat vetni most a miskolci önkormányzat egy helyi rendelettel, amely a lakcímbejegyzést – ezzel a városi polgárrá válást – csak akkor engedélyezné, ha a lakás céljára kiszemelt épület műszaki és közegészségügyi szempontból valóban alkalmas arra, hogy lakjanak benne. A feltételek között szerepel az is, hogy egy lakásban minimum hat négyzetméternek kell jutnia egy lakóra, ennél kevesebb nem lehet. Ha ezek hiányoznak, a hatóságnak meg kell tagadnia a lakcímbejegyzést. Hat négyzetméter – négy ember egy 28 négyzetméteres minigarzonban. Valóban elegendő ennyi a normális emberi élethez? Bizonyosan nem. Mint ahogy az sem helyénvaló, hogy fűtetlen faházakban, zártkerti ingatlanok düledező épületeiben, dohos pincékben és nedves borházakban gyerekek nőjenek föl. Méltányolható, hogy a közegészségügy, a közbiztonság és a közrend helyzetének javulását azzal próbálja elősegíteni egy település, hogy körülírja a lakcímbejegyzéshez szükséges alapvető feltételeket. Csakhogy ezzel vélhetően állampolgári jogokat sért, ehhez hasonló rendeleteket ugyanis korábban már semmissé nyilvánított az Alkotmánybíróság. Miskolc csak abban bízhat, hogy olyan példaértékű szabályozást dolgoz ki, amely átmegy a törvényességi szűrőn. Belátható azonban, hogy egy ilyesféle helyi szabályozás csupán felületi kezelés. A probléma túlmutat egy város dilemmáján, és nem oldja meg egy leszakadt társadalmi réteg helyzetét.
Méhes László
Szabályozott élettér
2009-11-30 23:35 – Méhes László
- Kategória: ROVATOK: > ZÁRÓJELBEN
- Hozzászólás: 2
- -
Impresszum:
MiKom
Miskolci Kommunikációs Nonprofit Kft.
- 3525 Miskolc, Kis-Hunyad utca 9.
- http://www.minap.hu
- 48.1052820.77615
- worktel: 46 503 500
- faxfax: 46 358 200
- e-mail:
- Ügyvezető: Kovács Viktor
- Főszerkesztő: Molnár Péter
Reklámfelületeink kizárólagos értékesítője a
MIKOM Nonprofit Kft.
Elérhetőség: 3530 Miskolc, Széchenyi u. 40.;
Értékesítési vezető: Bartus Sándor
E-mail: bartus@mikom.hu
Hirdetésfelvétel:
telefon: 46/501-420
e-mail: info@mikom.hu
HU ISSN 2062-5642- Minden jog fenntartva!
- Felhasználási feltételek és adatvédelmi irányelvek
Hozzászólások
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.
miserables
jandera