Az oltópont, mint olyan, valószínűleg bevonul a magyar egészségügy történetébe. S ha majd a boldog utókor visszaemlékszik – írásban vagy szóban – a 2009-es influenzajárványra, felidézi az oltópontok szerepét is. Elmondják a krónikások, hogy az ideiglenes oltóhelyek kijelölésével gyorsították meg a H1N1 vakcina beadását, sok ezer embernek. Akkor, amikor már látható volt, hogy a háziorvosok képtelenek lépést tartani az ugrásszerűen növekvő igényekkel.Kíváncsi vagyok, hogy e bölcs intézkedés kapcsán megemlítik-e majd azt is, hogy egy darabig gőgös mozdulattal eltolták maguktól az injekciót nagyon sokan. Amikor azonban járványszerű méreteket öltött az új vírus támadása, ugyanők, a fölényeskedők követelték leghangosabban mielőbbi beoltásukat.
Ezt bizony el kellene majd mondani az utókor okulása végett. Bár, ha ismerői lesznek mostani viszonyainknak, meglepetést egyáltalán nem okoz nekik. Hisz ezernyi más példát is találnak e korban az össze-vissza beszédre, a nagy nekibuzdulásokat követő megtorpanásokra, helyben topogásra. Mert ha nyakunkon a baj, akkor gyorsan kell a vakcina, meg – elnézést a hasonlatért! – a rendőr is.
Hozzászólások
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.
Legyél te az első hozzászóló.