Kísérleti fehér egérnek érzem magam, amióta elterjedt rólam a baráti körömben, hogy beadattam mindkét oltást. A régi és az új típusú influenza ellenit is. Mert azóta állandóan tesztelgetnek, vizsgálgatnak. Józsi bátyám is, akivel összefutottam az utcán, ezzel kezdte: – „Ótatkoztál?” Miután igenlő választ adtam, felszólított rá, hogy mutassam meg neki a karomon az injekciók helyét.Akkortájt éppen hűvös szelek jártak, és nem voltam hajlandó kibújni a felöltőből, zakóból, hogy az ingem ujját feltűrve bebizonyítsam: semmiféle gyulladás, daganat nem keletkezett. Gyanakodva nézett rám, de – átmenetileg – megelégedett egy becsületszóval. S azzal bocsátott utamra, hogy két hét múlva látni szeretne. A fekete leves ugyanis még hátra van. Ő biztos forrásból tudja, hogy az oltóanyag nemhogy megvédene, hanem éppen ellenkezőleg, a járvány mély örvényébe taszít.
„Jézus Mária!” – sikoltott fel a szép szomszédasszony, amikor megerősítettem az utcahosszat terjedő pletykát, hogy én is a „megtévesztett kisebbség”-hez tartozom. Szája elé kapta illatos zsebkendőjét, és sietve távozott. A sarokról még visszanézett, és úgy intett búcsút, mint aki tudja, soha többé nem lát. Pontosabban, én nem látom őt, mert a két variáció közül természetesen azt találta tragikusabbnak, tekintetbe véve a szépségünk között mutatkozó ordító különbséget.
Beszélgetés közben titkon vizsgálgat az egyik, nyálkahártyáim állapota után érdeklődik – csak úgy mellesleg – a másik. A harmadik pedig azzal vigasztal, hogy ha netán mégis megérem a tavaszt, akkor majd sütünk szalonnát a telkén. Most már megértik, hogy miért érzem magam úgy, mint egy fehér egér, akit egy veszélyes kísérlet alanyaként naponta vizsgálnak, tesztelnek. S mivel reggelente élve találják a kalitkájában, nem veszik jó néven tőle ezt a nemtörődöm magatartást, amely merőben ellentétes számos tudós prognózisával. Mert ha ez így megy tovább, megeshet, hogy végül neki lesz igaza. Cin-cin-cin…
Hozzászólások
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.
Mery