Aki időben ráérzett a változásokra, túladott lyukóbányai ingatlanán, ahol a bevándorlók életmódja minden értéket elsöpört. Sokan maguk mögött hagyták telküket, elmenekültek, de jöttek mások és a népesség egyre nőtt. Szegény nyugdíjasok, lecsúszott emberek, egyszerű romák és „idegenek” alkotják Lyukó népét. A külvárosi telkes övezetből háromezer lelkes „falu” lett, meg kell szervezni helyben az életet. Lassan kiépül a terület központja a Családsegítő Szolgálat mellett, ahova három jól felszerelt mobil konténer érkezett, ide költözött az orvosi rendelő és a védőnői hálózat. Hetente két alkalommal, kedden és csütörtökön várja a betegeket dr. Szépkuti Zoltán, a háziorvos. Sokan még fel sem fedezték a rendelőt, míg mások alig várják, hogy a gyermekorvos is jöjjön, van, aki a doktort félti és aggódik, hogy a konténernek is lába kel.
Mária tizenöt éve eladta avasi lakását, nem váltott háziorvost, és ha tehetné, visszaforgatná az idő kerekét, inkább lakótelepen töltené nyugdíjas éveit.
- Nem bírtuk a rezsit, kiköltöztünk a telekre. Építkeztünk, a kertünk oázis volt, az unokák minden hétvégén jöttek. Meghalt a férjem, a környéket ellepték az idegenek. Eleinte a termést vitték, majd eltűntek a fák is, nyoma sincs már a gyümölcsösnek. Egyedül élek és félek – sorolta az asszony, aki alig hiszi el, hogy akadt orvos, aki elvállalta a lyukói küldetést.
– Ide is kell orvos, sok olyan ember él itt, akinek a sorsa szerencsétlenül alakult. Nem tudom, meddig lesz egyben a rendelő, ha vas is van benne, szétkapják. Nem irigylem a doktort, bármikor ráboríthatják az asztalt mifelénk.
Szállingóznak az emberek
Dr. Szépkuti Zoltán nem fél, a vasgyári SZTK-ból már ismeri a lyukói embereket és a terület sajátosságait.
- Csak egy hete vagyok itt, nem fedezték még fel a rendelőt, egyelőre szállingóznak az emberek. Kevesen olvasnak újságot, szájról szájra járnak a hírek. Mindössze húszan-harmincan tértek be hozzánk, beteggel alig találkoztam, szociális problémákkal annál inkább. A megfázás mellett életmódból fakadó egészségügyi gondokat tapasztaltam. A fertőzések könnyen terjednek gyakori, hogy egy házban, húszan összejárnak, ha beteg van, az egész rokonság odagyűlik gyerekestől. Zömében azok jönnek, akikkel a Vasgyárban is találkoztam, de felbukkannak új arcok is. Általában tb-kártyával érkeznek, de a sürgőségi ellátást nem tagadjuk meg senkitől. Lehetőségeimhez mérten segítek, nem írhatok fel gyógyszert olyan embernek, akinek nincs biztosítása, de igyekszem hatni rá, arra ösztönzöm, rendezze papírjait – mondta a háziorvos, mikor arról faggattuk, milyen gondokkal fordulnak hozzá.
A helyiek többségének tetszik az ötlet, jönnek a kíváncsi emberek. Körbejárják, megszemlélik a különös dobozt, a háziorvos és a védőnők munkahelyét. Derűsen tekintgetnek a családsegítő udvara felé, a parányi városközpontra, ahol Sándor, a gondnok vezet körbe minket. Itt rendezik a számlákat, orvosi ellátást, tanácsadást kapnak, és itt van a játszóház, ahol azoknak a gyerekeknek is jut emberi szó, akikről otthon megfeledkeztek. A gyermekorvosi rendelő is készen áll, várják a vállalkozó kedvű szakembert. Akadnak kételkedők is, ők a kezdeményezés mögött rosszat sejtenek.
- Mit csináljak, ha hétfőn vagyok beteg? Állandó rendelés kellene, ahogy a Vasgyárban van. Elkülönítenek minket, nem tehetünk semmit, már ide tartozunk, jól elintézték – mondta felháborodva Zoltán, aki attól tart, a Vasgyárban már nem fogadják, mert a kinti körzethez tartozik. A háziorvos szerint alaptalan a félelem, mind a két rendelőbe mehetnek a lyukóiak. Van, aki továbbra is a Vasgyárba jár, de akik megunják a várakozást, otthagyják délelőtt a vasgyári várót és Lyukóban jelentkeznek.
Régi hiányt pótol a konténer, de nem mindenki nézi jó szemmel. Riba Istvánné, önkormányzati területi képviselő fenyegető leveleket is kap azoktól, akiknek nem tetszik, hogy lyukói rendelőre költ pénzt a város. Az ötletre 11 millió forint kellett, a működési költségeket is – mint ahogy minden körzeti rendelőnél – az önkormányzat fizeti.
„Cudar világ”
- Ezrek élnek a város peremén, meg kell teremteni a feltételeket. A Vasgyár messze van, sokan nem jutottak orvosi ellátáshoz. Már Kobold Tamás idején jeleztem, a bevándorlási hullámok túlmutatnak a víkendházas övezet határain, láttam, olyan folyamat indul el, amit nehéz lesz szabályozni. Most itt egy népes „falu”, ahol meg kell szerveznünk az életet. Kihoztuk a védőnői szolgálatot, a családsegítőket, itt a rendelő, várjuk a gyermekorvost is. Az alapvető élelmiszerek beszerzése sem egyszerű, bolt is jöhetne. Végre vannak utcanevek, helyrajzi számokhoz nehéz mentőt vagy rendőrt hívni – érvelt Riba Istvánné, aki szerint a legégetőbb kérdés a közbiztonság megteremtése, ezért hamarosan lakossági fórumot tart, ahol a településőrök munkáját is értékelhetik az emberek.
Rónai Gyula, a részönkormányzat roma származású képviselője szerint régi elképzelés valósult meg a rendelővel, de úgy látja, Lyukó még ezer sebből vérzik, rosszak az utak, gyenge a közvilágítás, közbiztonság sem létezik. Leginkább azt fájlalja, hogy elítélik a cigányságot a betelepülők miatt.
- Cudar világot élünk, gyűlölnek minket. Összemosnak a bűnözőkkel, pedig, ahogy mondani szokás, az ujjunk sem egyforma. Tíz éve, mikor idejöttem, üdülőközpont volt ez a hely, fáj, hogy így lepukkant. Járom az utcákat, beszélek, de hiába. Meghallgatnak, de nem adják fel életmódjukat. Ez nem csak cigánykérdés, a törvény kukába való. Keményebb törvényekre, erősebb rendőrségre lenne szükség, gyakran név szerint tudják, ki lop, de nem történik semmi, ha beviszik, másnap már kint pásztázza a terepet. Fontos az integráció, még sincs átfogó romaügyi program. Világéletemben dolgoztam, a barátaim magyar és cigány értelmiségiek, de a buszon elhúzódnak mellőlem az emberek…
Hozzászólások
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.
Marika 64