MiNap Online

Valamikor a ’30-as évek elején egy francia folyóirat felkérte az írókat: állítsák össze nyelvük legszebb szavainak listáját. Ez adta az ötletet Kosztolányi Dezsőnek, a kiváló költőnek (és tudós nyelvésznek), hogy készítse el ő is a számára legkedvesebb magyar szavak rangsorát. Íme, az azóta is sokat emlegetett és vitatott „toplista” : lány, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.




Két okom is van rá, hogy szóba hozzam a szépségversenyt. Az egyik az, hogy Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója alkalmából 2009-et a Magyar nyelv évének nyilvánították. Ez alkalomból „Hagyj egy szót magad után!” címmel, országos versenyt hirdetett a Balassy Bálint Intézet, eldöntendő, mely szavak kerüljenek föl napjaink szépséglistájára. A XXI. századi rangsor: édesanya, szerelem, pillangó, szeretet, édesapám, szabadság, szeretlek, csillag, élet és – számomra érthetetlen módon – a cipőfűző. Lehet rajta gondolkodni, kedves olvasó, hogy ezeket vagy másokat kellene megőriznünk a következő 250 évben. 

Nekem pedig ideje elárulnom, hogy a Kazinczy-évfordulón kívül, milyen – nyomós – ok késztetett a nyelvi versennyel való foglalkozásra. Nos az, hogy kezembe került a Gömörország című folyóirat idei, őszi száma. Abban pedig nagy teret szentelnek a témának. Tudni kell, hogy a lapot (magyar nyelven) Rimaszombaton szerkesztik. Szlovákiában tehát, ahol mostanában sok szó esik a magyar nyelvről, ha nem is egészen a Kazinczy-évforduló és a Kosztolányi nyomán indított szó szépségverseny ürügyén. 

Most pedig engedje meg a tisztelt szerkesztőség, hogy én is hozzácsatoljak néhány szót a listához. Az anyanyelv, vagy ahogy ők „gömörországiak” írják: édesanya-nyelvünk – feltétlenül maradjon, de mindjárt sorolják mellé a béke, megértés és a türelem szavakat is. Határon innen és túl. Mert azt majd elfelejtettem mondani, hogy a szakírók szerint nálunk a szónak a formáján, dallamosságán kívül a tartalma is nagy szerepet játszik az értékelésekben.     (bekes)