MiNap Online

Rangos vendége volt a közelmúltban városunknak – az immár hagyományosnak mondható Lékó+ sakk rapid-párosviadal keretein belül a magyarok legkiemelkedőbb játékosa a sportág világbajnokával, az indiai Viswanathan Ananddal, aki a jövő év tavaszán a bolgár Veszelin Topalov elleni párosmérkőzés során védheti meg címét, mérkőzött meg. Vele beszélgettünk az utolsó játéknapon, az eredményhirdetést követően.
– Szakmailag hogyan értékeli az utóbbi néhány nap eseményeit?
– Nagyon elégedett vagyok mind az eredménnyel, mind a játékok minőségével, hiszen Péterrel mindig izgalmas partikat vívunk, remek ellenfél, akit nehéz legyőzni.
– Hogy tetszik Önnek Magyarország és Miskolc?
– Már nem először járok az országban, de az első látogatásom körülbelül húsz éve volt már, azóta terveztem ide újra eljönni, így nagyon örültem a meghívásnak. Miskolcot eddig nem sok időm volt megnézni, de szerencsére még néhány napig a környéken tartózkodom.
– Mikor döntötte el, hogy profi sakkozó lesz?
– Gyermekkoromban édesanyám tanított meg sakkozni, majd klubokhoz kerültem, végül egyre előrébb haladt a pályafutásom. Hat évesen persze nem gondolkodtam ennyire előre, akkor egyszerűen csak érdekesnek találtam a játékot.
– Indiában született, ott nemzeti hős, de Spanyolországban lakik? Melyiket tartja igazi otthonának?
– Mindkettőt, bár Indiába csak évente kétszer-háromszor van lehetőségem hazautazni. Teljesen más azonban a két közeg, míg Spanyolországban egy négyezer fős településen élek, Indiában egy nyolcmilliós nagyváros az otthonom.
– Sakk-nagymesterként mennyi ideje jut a családjára és a barátaira?
– Tornák előtt és alatt csak a játék létezik, de egyébként a sakkban többször is adódnak hosszabb, többhónapos szünetek is. Ilyenkor sem fordítok neki persze hátat, szükség van komoly felkészülésekre, de ilyenkor marad elég idő másra is. Ráadásul a feleségem mindig velem van, minden versenyemre elkísér.
– Mit remél, mi lesz Önnel, és a pályafutásával mondjuk tíz év múlva?
– Nem tudom, meddig szeretnék még sakkozni, de még egy ideig mindenképp. Szükség van kis szünetekre, de utána mindig újult erővel folytatom a játékot.

Dicsuk Dániel