1940–2009
Nem halt meg Pető János.
Az nem lehet, hogy így büntessen az ég, hogy végleg eltűnjön a teremtő képzelet, a virtuóz rajztudás, az innen odaát merészkedő örök hiány – mit les, mit keres? S lám, mit is? Csak önmagát.
Kifosztja a rettenet, ki mindent szemrevételez, mit más is lát, csak észre nem veszi, úgy semmiképp, ahogy ő, a Lényeglátás Mestere, lett légyen öntudatlan kő, melyen Filozófus a nagy könyöklő, vagy egy szem krumpli az asztalon, kézben a kékülő szilva, szőlőszem, akár az égitest, mindnek lelket ad, hisz szeret. Istennel egylényegű néha, ha szeret. S bár ő se mondja ki, és szenved, ki szeretné, de szeret. Nem kell tudni. Érezd, hogy szeret játszani, képpel, rajzzal, verssel, dallal, a porból ki se látszani, szörnyű erőkkel, mert kell, mert Isten ellen tusakodni szép, szabad, „de nem minden válik javatokra”. A létezés öntudata ez: muszáj megtudnom, ki vagyok, muszáj magammá lennem. A bűn az édes, mint ama alma – mondd, e világtalan világban mi varázsol el, ha nem a művészet gyönyöre? S bár bűn és bűnhődés szörnyű párbaja lelkedet veszi – mégis érdemes? Mindez a műben ott van. Mindenki látja majd? Meddig él? Amíg én beleképzelem? S úgy és ugyanazt? Ahogy benned végbement? Valahol csak jegyeznek minket! Egyben látnak majd, azt hiszem. Mindegy, kit megkísért az Élet, mind nagy árat fizet, s tán mindaz is, akit ő szeret. De mást nem tehet. Mondjunk érte imát. Remélem, még ébren talált, Barátom, a lélekemelő kegyelem.
Nem halt meg Pető János, csak mint a hajnali harmat, fölszívta a fény, csak mint a fényes csillag, éjre éj, újra megleled.
(Temetése március 30-án lesz Mezőkövesden, 14 órától, római katolikus szertartás szerint.)
10.0 - 2 szavazat - 
Hozzászólások
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.
Legyél te az első hozzászóló.