MiNap Online

Tudjuk, mivel jár ez a léha, költekező életmód, de mi már fűtögetünk egy kicsit. Amikor reggelre befagy a szélvédője a ház előtt parkoló kocsiknak, akkor – kerül, amibe kerül alapon –, temperáljuk egy kicsit a lakást. Az ember hőérzete ugyanis (egyelőre) nem alkalmazkodik sem a gázárhoz, sem a forint árfolyamához.
Fűtögetünk tehát, noha agyunk mélyén állandóan berreg a vészcsengő, s pillanatra sem feledjük egy bankos ember tévében közreadott vészjósló üzenetét sem: „nincs ingyen leves!” Ő egyébként a devizaalapú kölcsönök kapcsán nyilatkozott meg. Arra figyelmeztetvén mindenkit, akit illet, hogy pénzzel semmiképpen sem segíti az állam a szóban forgó kölcsönök részleteinek kifizetését. Megjegyzem, már akkor sem hitt az ingyen kosztban senki, amikor gőzerővel folyt a beetetés. Az ügyesen szerkesztett reklámok egymást érték a médiában és azt sugallta valahány, hogy kölcsönvenni a legjobb a világon. Az extrák mellé még puszi is jár annak, aki nulla indító tőkével méltóztatik elhozni a szalonból egy gépkocsit. Emellett még játszi könnyedséggel lakást, házat építtet minden tőkefogyott ember, és ha kedve szottyan, beutazhatja a világot, hisz a kereskedőkben, bankosokban erősen munkál a vágy, hogy temérdek pénzükből szárnyakat adjanak vágyainknak. Ennek ellenére nem hitte el igazán senki, hogy az ajánlatok mögött csak szívjóság áll, s nem következik el a visszafizetés ideje. De mi tagadás, mégis kissé váratlanul érte a kínálatba beleszédült polgárt, hogy ilyen gyorsan és ilyen kíméletlenül csap le az igazság pillanata.
Vérszívók! – tör ki az emberből olykor a keserűség, de ez már nem a pénzvilág uraira vonatkozik, hanem a szúnyogokra. Ezekre az alattomos kis dögökre, akik velünk együtt élvezik a lakás drága melegét, és hálából úgy kínoznak bennünket, mintha nyár volna, méghozzá vízparti nyár. Akkor bezzeg sehol sem voltak a nyavalyások, amikor táplálék híján nem voltak képesek olyan kondícióba hozni magukat a fecskék, hogy nekivághassanak a hosszú vándorútnak. Szívszorító volt látni, hogy apró madárkák tetemével volt tele az utca.
Most bezzeg előbújtak, ki tudja honnan, a parányi vámpírok, és kieszik az ember szemét is, ha nem vigyáz. Csapkodunk mindennel, ami a kezünk ügyébe kerül, de az összecsavart újság, sőt a díványpárna is gyenge fegyver ellenük.
Átkozott vérszívók! – ordítottam el magam a minap, a nyitott ablakban hadonászva. A szomszéd meg kissé félreértvén a dolgot, visszakiabált: úgy látom, maga is hallotta reggel a tévében a pénzügyi szakemberek prognózisát.

Bekes Dezső