MiNap Online

Mellettem egy középkorú nő araszol, szájában méretes cigarettát forgat, mint Colombo a szivarját. Vadul forgatja a kormányt, számomra kissé átláthatatlan módon, de közben is sikerül időt szakítania arra, hogy az öklét rázza nekem, majd látva az értetlenséget az arcomon, csak legyint. Előrébb araszol pár centit, bár falként áll előtte egy másik autó, amelyik a kereszteződésbe szorult. Most az abban ülőknek kezdi az öklét rázni, és vad káromkodásba kezd, miközben profi módon szorítja a fogai közt a cigarettát, még a méretes hamu sem esik le a végéről. A másik kocsiban négy munkásforma fickó ül, együtt nyomnak vagy négyszázötven kilót, előbb csak visszakáromkodnak, célozva rá, hogy a hölgy bizonyos útszéli munkát végez, melynek a lényege, hogy a testét bocsátja áruba, majd párhuzamot vonnak az édesanyjával is, aki nyilván ugyanezt a munkát végezte egykoron. Aztán az ajtót kezdik nyitogatni, jelezve, hogy most kiszállnak, és ott törik kettőbe a törékeny – ámde annál agresszívabb nőt – ahol a legvastagabb. Az azonban nem ijed meg, csak még vadabbul rázza az öklét.
Teljesen elmerengek a műsorban, így kis híján kiugrom a szélvédőn ijedtemben, amikor a mögöttem álló sittet szállító teherautó sofőrje rátenyerel a hajókürtre hajazó dudára. Riadtan nézek előre, ennyire elbambultam volna? De nem. A lámpa még mindig piros. Mi van itt? Szeretnék felébredni, de ez nem egy rossz álom, hanem a miskolci valóság szeptember első hetének egy reggelén…
Immár évek óta tart a rendőrségi program, amelynek keretében egész szeptember hónapban rendőrök posztolnak reggel és délután az iskolák környékén, hogy figyeljenek a gyerekre, nehogy balestet szenvedjenek. Lévén a nyári szünet után vissza kell szokniuk a fegyelmezett közlekedésre. Elnézve azonban az autósokat, azt hiszem, hogy a szeptemberi iskolakezdés inkább a felnőtteknek okoz problémát, az autósok nagy része úgy közlekedik, mint ha életében először ülne a volán mögé, vagy mint ha az lenne a célja, hogy minél több KRESZ-szabályt áthágva minél több embernek okozzon néhány kellemetlen percet.
Talán nem ártana ilyenkor a közlekedési csomópontokba is rendőrt állítani, aki figyelmeztetné a „lurkókat” a fegyelmezett közlekedésre, netán össze lehetne vonni az alma-citrom akcióval, így egy füst alatt a gyerekek és az autósok is megkapnák a napi okítást.
Persze elgondolkodtató az is, hogy, ha a hátsó ülésen pislogó gyerekek azt látják a szüleiktől, hogy káromkodva, dudálva, ész nélkül közlekednek, akkor miként fognak ők rászokni a fegyelmezett közlekedésre…?