MiNap Online

Jó néhány évvel ezelőtt – az akkor még létező – Déli Hírlap vetélkedőt hirdetett: azt kellett kitalálnia a nyájas olvasónak, melyik Széchenyi úti ház homlokzatát díszítik a lapban közölt fotókon látható gipszstukkók, (angyalkák, egyebek). Kiderült, hogy a törzsökös miskolciak többsége sem ismeri az egy-két emelet magasságban látható díszek helyét. Érthető, hisz azok is, akik rendszeresen sétálgattak a „Forinton”, főleg a kirakatokat nézegették, s látóterükbe legfeljebb a cégtábla fért bele.
Nyilván így van ez ma is, bár a főutcai korzózás nem annyira jellemző hét végi program, mint egykor volt. Hogy miért, abba most nem mennék bele. Csupán annyit akartam mondani, hogy ha meg is lazul valamelyik díszítő elem a ház eresze alatt, azt a járókelő nem veszi észre. Amikor pedig elindul lefelé a súlyos tömb, már elugrani sincs ideje annak a szerencsétlennek. Mint ahogy annak a középkorú férfinak sem volt esélye a menekülésre, akit a minap zúzott halálra egy elszabadult homlokzatdísz.
És most megint vissza kell kanyarodnom néhány mondat erejéig a múltba. A Széchenyi út és a belétorkolló utcák a város hagyományos üzlet negyedét képezik. Itt működött – működik – a boltok elsöprő hányada is. Jellemző volt egykor a cityre, hogy a földszinten árusított Kovács, családja pedig a bolt feletti lakásban élt. Egy pillanatig sem volt kétséges tehát, hogy az üzlet portáljának, s a ház homlokzatának az állapotáért ki a felelős. A gazda mindenféle paragrafus nélkül is kötelességének tartotta, hogy rendben tartsa a házát, beleértve az előtte húzódó járdát is. (Nyáron minden nap locsolták, seperték, télen pedig megtisztították a hótól, jégtől.) Arra sem kellett noszogatni senkit, hogy mutatós kirakattal, ötletes cégérrel csalogasson vevőt. Így volt, de aztán jött a háború, utána az államosítás és az idők viharában drasztikusan megváltoztak a régi lakásviszonyok. Amikor a városi önkormányzat néhány évvel ezelőtt hozzálátott a belváros, ezen belül a Széchenyi út rendbetételéhez, s arra biztatta az ott működő kereskedőket, hogy csinosítsák kirakatukat, szembe találta magát egy tulajdon-dzsungellel. Kinyomozni is alig tudták, hogy ki lakja, ki bérli, ki birtokolja a jócskán lerobbant lakóházakat. A homlokzat díszeire ilyen körülmények között ugyan kinek lehetett volna gondja?
Magyarázat tehát van, ám a napokban történt tragédia is arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi állapot nem tartható fent. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy – mint a sajtó hírül adta – a városi önkormányzat, közelebbről a MIK Zrt. haladéktalanul hozzá is látott a homlokzatok felülvizsgálatához, a bizonytalan állapotú stukkók eltávolításához. Nem lesz ez egyszerű és olcsó munka, de fontolgatásra nincs sok idő. Hisz nem járhatunk a sétálóutcán ég felé tekert fejjel, s nem biztathatjuk a pufók puttókat: kapaszkodj, angyalka!

Bekes Dezső