A baleseti sebészet nem tartozik az élet kellemes színterei közé. Ilyenkor, kora délelőtt már teljes üzem módban dolgozik a járó-beteg ellátó részleg is, s nincs olyan pillanat, amikor fel ne szisszenne, jajdulna itt valaki. Hiszen még itt a fájdalom-csökkentő injekció is fájdalmat okoz, amikor adják. Ezzel együtt, nagyjából állandó értéket mutat a panaszok decibelje és felkapják a fejüket a sorukra váró páciensek, ha valaki túl hangos jajkiáltást hallat. Mint az, az idős férfi is, akinek a fejéről két ápolónő próbálja lefejteni a mentők által felrakott ideiglenes kötést.
Kezük már úgy hozzáügyesedett az ilyen feladatokhoz, mint a zsonglőré a buzogány-dobáláshoz, de csodákra azért ők se képesek. A vértől csapzott ősz fürtök minden szála külön-külön, és együtt is, ragaszkodik a gézhez és a fejbőrön éktelenkedő seb is jókora. Le kell hát szedni a kötést, bárhogy is panaszolja hangos szóval az öreg: „Mama, ez fáj, ez nagyon fáj!” A mama, azaz a feleség azonban nincs, nem is lehet itt, hogy megfogja a kezét, mert mint később kiderül, a kórház egyik osztályán fekszik, s minden perce több fájdalommal terhes, mint a férjéé.
Sokadmagammal várok a soromra, és szívesen elterelném a gondolataimat saját – várható – megpróbáltatásaimról, de a hajlott korú sorstársam jajkiáltásai újra meg újra visszarángatnak a csatatérre. Egy pillanatra sem vagyok képes kimenekülni – gondolatban – az ablakon túlra, ahol szikrázik a napsütés, bárányfelhők úsznak az égen és olykor szerelmi nótára gyújt az ereszen egy gerle-legény. Nekem azt kell néznem, hogyan fűzi tűbe a cérnát orrára csúszott szemüveg mögött pislogva az egyik ápolónő. Nem kétséges, hogy nekem szánják, s a doktor úr rövidesen varrni fog.
Művelet közben felvillan bennem egy kép: ugyanilyen tempós mozdulatokkal dolgozott annak idején anyám is a szakadt zokninkon. Csakhogy itt most nem a pamut, hanem a szemhéj repedését kell eltüntetni. Ez pedig nagy különbség. Csak az tudja milyen nagy, aki már próbálta. S aki próbálta, bizonyára egyetért velem abban, hogy ugyancsak finom kézzel kell bánni nemcsak a páciensekkel, hanem a súlyosan sérült egészségüggyel is. Rutinos kézzel, határozott mozdulatokkal és mégis gyengéden. Mert ami neki fáj, attól mindannyian jajgatunk.
Bekes Dezső
Ambulancia
2008-07-31 11:55 – Bekes Dezső
- Kategória: ROVATOK: > ZÁRÓJELBEN
- Hozzászólás: 0
- Megtekintés: 132
- -
Impresszum:
MiKom
Miskolci Kommunikációs Nonprofit Kft.
- 3525 Miskolc, Kis-Hunyad utca 9.
- http://www.minap.hu
- 48.1052820.77615
- worktel: 46 503 500
- faxfax: 46 358 200
- e-mail:
- Ügyvezető: Kovács Viktor
- Főszerkesztő: Molnár Péter
Reklámfelületeink kizárólagos értékesítője a
MIKOM Nonprofit Kft.
Elérhetőség: 3530 Miskolc, Széchenyi u. 40.;
Értékesítési vezető: Bartus Sándor
E-mail: bartus@mikom.hu
Hirdetésfelvétel:
telefon: 46/501-420
e-mail: info@mikom.hu
HU ISSN 2062-5642- Minden jog fenntartva!
- Felhasználási feltételek és adatvédelmi irányelvek
Hozzászólások
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.
Mery