MiNap Online

Egy héttel ezelőtt azt panaszoltam ugyanitt, hogy a miskolci Kós-ház vörösréz ereszcsatornáit – kevés kivétellel – leszaggatták és elvitték a tolvajok. A cikk megjelenése után csupán egy-két nap telt el, és a banda visszatért. Folytatták, ahol abbahagyták, azzal a különbséggel, hogy most már nem csak a vörösréz, hanem a többi (köznyelven: bádog) csatornát is jócskán megkurtították. Az épületbe most sem hatoltak be, valószínűleg tudják, hogy azt speciális riasztórendszer védi. Ez alkalommal a helyszínen hagyták létrájukat és nyilván számos értékelhető lábnyomot is, hiszen akciójukat megelőzően kiadós eső volt, és sárba tapostak, amerre csak megfordultak.

A rendőrség természetesen ismét tette a dolgát: helyszínelőket küldött, jegyzőkönyvet készített, amit a ház alkalmazottja annak rendje és módja szerint aláírt. Hogy ezen kívül mit végeztek a rend őrei, azt nem kötötték az orrunkra. Csak remélni tudjuk tehát, hogy nem csupán a banda tagjainak az elfogására koncentráltak, hanem körülnéztek (néznek) azoknak a háza táján is, akik a színes- és más fémet felvásárolják, majd busás haszonnal továbbadják.

A közvéleményben erősödik az a tudat, hogy az országszerte egyre jobban elharapózó fémlopások mögött jól szervezett maffia áll. S bár nehéz megbecsülni az évente okozott kárt, aligha tévedünk sokat, ha úgy saccoljuk, hogy az olajszőkítés, borhamisítás után ez a legnagyobb fekete üzlet hazánkban. Köztéri szobrok, biztonságunkat védő jelzőkábelek, falvacskák harangjai, műemlék jellegű épületek tartozékai esnek áldozatul, és e tárgyak jó részének felbecsülhetetlen eszmei értéke is van.

A tehetetlen düh bénítja az elmét. Nem tudok újat kitalálni, most is azzal zárom cikkemet, hogy ha hagyjuk, ezek a gátlástalan emberek kilopják a szemünket is. S akkor aztán megnézhetjük magunkat – ha lesz mivel.

Bekes Dezső