MiNap Online

Ernye bántól Nagy Lajosig – diósgyőri vártörténet

2014-08-30 08:34

Diósgyőr várának elődjét valószínűleg IV. Béla várépítési kezdeményezése után építtette az Ákos nembeli Ernye bán. Ez a kor szokásának megfelelően ovális alaprajzú (körülbelül 40 × 35 m-es építmény volt egy kerek öregtoronnyal), vele átellenesen álló saroktoronnyal és sokszögű külső várral. 1316-ban Wywar vagyis Újvár néven említik, ami arra utal, hogy egy korábbi földvár helyére épült. Ebben az évben Ernye unokái Károly Róbert ellen fordultak, ezért a király várukat elkobozta, és kedvelt hívének, Debreceni Dózsa erdélyi vajdának adományozta. 1319–1325 között Szécsi Miklós horvát bán birtokolta, majd a Drugeth családé lett. 1340-től királyi vár – rendszerint a királynék tulajdona.

A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött. Ő az 1360-as évektől mind gyakrabban fordult meg itt, Budát egyre inkább hanyagolta. Visegrád és Zólyom mellett harmadik székhelyévé tette Diósgyőrt, átépíttette, korszerűsítette a várat. Sokszorosan tagolt védelmi gyűrűk vették körül, négyszögletes udvar köré épült, négy sarkán egy-egy csúcsos tetejű torony magasodott. A földszinti helyiségek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, az emeleten a lakosztályok voltak, valamint a 13 × 25 méter területű lovagterem, három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnok. Négy méter mély várárok vette körül, vizét meleg vizű források táplálták.

1370-ben itt írta alá Nagy Lajos király az első olyan, európai adománylevelet, amely „szabad királyi várossá” nyilvánított egy várost (Kassát). 1381. november 26-án a diósgyőri várban írták alá a torinói békét, amelyben Velence városa kötelezte magát, hogy vasárnap és ünnepnapokon felvonja az Anjou-lobogót a Szent Márk téren. A magyar–lengyel perszonálunió megszűntével Diósgyőr vesztett jelentőségéből, ettől kezdve magyar királynék nyaralóhelye.

Az utolsó királyné, aki itt élt, II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt. 1546-ban írásban lemondott a várról, amit addigra már elfoglalt az erdélyi vajda. 1526 után Pemflinger Sebestyén lett a várnagy. 1540-ben a gyarmati Balassa Zsigmond 20 ezer aranyforintért zálogba vette a várat Ferdinánd királytól. A család az addigi várpalotát erőddé alakította át, az északnyugati torony elé olasz mintára rondella épült. A karcsú tornyok helyére zömök bástyák kerültek. A bejáratot a nyugati oldalra helyezték át, a királylépcső mellé ötszögű olasz bástyát építettek. Ekkor emelték a háromszintes kazamatát is. Ez volt az utolsó nagy átépítés a vár történetében.

Balassa Zsigmond halála után a várat neje, Fánchy Borbála örökölte, majd az ő halála után a király visszaváltotta. 1564-től zálogbirtokosok egész sora követte egymást, a vár pusztulásnak indult. A 16. század második felében a végvári vonalba került. Csekély őrsége nem tudta megakadályozni, hogy a török 1544-ben felégesse és kifossza, majd a környező falvakkal együtt adófizetésre kényszerítse Miskolcot. 1596-ban a török elfoglalta Egert, és Mezőkeresztes mellett legyőzte a keresztény seregeket.

Ezután hamarosan (1598-ban) Diósgyőr is elesett, ura az egri pasa lett, de ekkor a keresztények gyorsan visszafoglalták. A 17. század elején az országgyűlés egy sor határozatban rendelte el bővítését, illetve karbantartását, ezek a rendelkezések azonban 1660-ig papíron maradtak, az 1650. évi török ostromot azonban így is sikerült visszaverni. 1673-ban leégett a vár tetőzete, ekkor már alig volt lakható. A század végére minden hadászati értékét elvesztette. A kuruc harcokban nem játszott szerepet.



1703-ban három oldala már erősen romos volt; a negyediket a tulajdonos Haller báró rendbehozatta. 1730-ban a kápolnát is magába foglaló szárny még használható volt, a többivel nem törődtek. 1756-ban a diósgyőri koronauradalom borházzá szerette volna átalakítani, de a tervekből végül nem lett semmi; a romokat a környék lakossága kőbányának használta. A vármegye 1784-ben engedély kért és kapott, hogy a vár falából köveket bányászhasson a Sajó hídjának építéséhez. A kápolnában egy ideig még tartottak istentiszteleteket, de 1820-ra azt is széthordták.



A vár helyreállítása 1953-ban indult meg, ekkor még csak az életveszélyesen romos részeket hozták rendbe, de 1960-tól a régészeti feltárás is megkezdődött.

minap.hu