MiNap Online

„Minden ember legyen ember, és magyar!”

2014-08-27 21:31

A géniusz egykori iskolájának falán elhelyezett emléktáblával és egy hiánypótló kötettel fejezi ki háláját Miskolc városa Egressy Béni születésének 200. évfordulóján. A város lakossága pedig azzal az érdeklődéssel mutatta ki tiszteletét, aminek nyomán bőven szükség volt pótszékekre a táblaavatót követő könyvbemutatón és koncerten.

A Sajókazincon (ma Kazincbarcika), lelkészcsaládban, 1814-ben született Egressy Béni Miskolcon, a református iskolában kezdte gimnáziumi tanulmányait – ezért ezen a Papszeri épületen, a mai Herman Ottó Múzeum falán helyezték el a zeneszerző-szövegíró-színészzseni emléktábláját.

A szerda délutáni avatóünnepségen Gupcsó Ágnes, a nem mellesleg Egressyvel rokonságban álló, miskolci születésű zenetörténész azt emelte ki köszöntőjében: nemcsak ez az épület, de maga a város is egy életre meghatározó iskolája lett a zeneszerzőnek. Ugyanis az akkor még álló első miskolci színházban ismerkedett meg a színjátszással. És bár családja lelkészi pályára szánta, ez a vonzás mindennél erősebb volt.



– Élete 37 éve alatt sok mindent csinált, és mindent sikeresen. A Szózat zenéjével elérte a halhatatlanságot is. Érdemes felidézni, milyen jeligével adta be zenéjét erre a pályázatra. Vörösmarty Fóti dalából ezt írta rá: Minden ember legyen ember. És magyar. Ő mindkét kritériumnak megfelelt – hangsúlyozta Gupcsó Ágnes.

A tábla tervezője, Rudolf Mihály építész is idézettel kezdte szavait: Ne hagyjátok a templomot, A templomot és az iskolát! Reményik Sándor szavai nemcsak szellemiségük miatt fontosak, de jelzésértékűek is, hiszen az emléktábla az iskola templomra néző falán kaphatott helyet.

– Ez Miskolc legrégebbi középülete. Hatalmas lélekre vall, hogy amikor az egyháznak felépült a szomszédban az új iskolája, a régit a városnak adta, az pedig múzeumi célokra adta át, ezzel a többi hazai város előtt járva. Ide tervezhettem a város felkérésre emléktáblát egy géniusznak. Az ember mindig ilyen felkérésre vár, ha nem is fogalmazza meg magában – adott hangot örömének a művész, köszönetet mondva Nagy Józsefnek, a bogácsi kőüzem vezetőjének, és Kiss György kőfaragó művésznek, akik által az ő rajzából megszülethetett az emléktábla. Rudolf Mihály ugyanakkor azt is elmondta: most látszik, hogy kívánja az anyag a szöveg kiemelését, ezért ígéretet tett, hogy egy hétvégén ő maga megfesti a betűket.



Kiss Gábor alpolgármester avatóbeszédében visszaemlékezett Egressy Béni munkásságának fontos mozzanataira: arra, hogy mindössze 29 évesen ő emelte a zene szárnyán nemzeti imádsággá Vörösmarty szavait; hogy ő zenésítette meg először Petőfi verseit; ő írta Erkel három nagy operájának, a Bátori Máriának, a Hunyadi Lászlónak és a Bánk bánnak a szövegkönyvét és az 1848-49-es szabadságharc örökzöld dalának, a Fel, fel vitézeknek a dallamát.

– A magyar kultúra fáradhatatlan szószólójának munkássága a határon, Bécsen túlra is eljutott, dalárdákban és kocsmákban egyaránt énekelték dalait. Azonban erre a vidékre mindig visszatért. Amikor 1843-ban tűzvész pusztította a várost, és leégett az őt művészi útra indító színház is, két új zeneművét, a Részvét és a Búbánat című zongoradarabot ajánlotta fel „a tűzvész által károsult miskolciak felsegélésére”. Nevét 1952 óta viseli művészeti iskola, méghozzá olyan méltó módon, hogy eredményeikre büszke az egész város. Most, a bicentenáriumon pedig háláját, tiszteletét ezzel az emléktáblával, és zeneszerzői munkásságát feldolgozó kötet megjelentetésével kívánja kifejezni Miskolc – hangsúlyozta az alpolgármester.

A nagyméretű, álló formájú táblát, amelynek vésett betűi és kottafejei arról tanúskodnak, hogy itt tanult a Szózat zeneszerzője, Kiss Gábor és Gupcsó Ágnes leplezte le. A koszorúk elhelyezése és a könyvbemutató közé viszont nem tervezett programelem került: az érdeklődők nagy száma miatt pótszékezni kellett a Szemere-szalonban.



A rövid könyvbemutatón Papp Ferenc, a kulturális osztály vezetője és a szerző, Sziklavári Károly párbeszédéből kiderült, a 120 oldalas kötet nemcsak képekkel, de (ritka) kottákkal is gazdagon illusztrált, így zenei szempontból is kuriózum. A kötet a jövő héttől megtalálható lesz a város zenei intézményeinél és a könyvtárakban is.

– Húsz éve foglalkozom zenetörténeti kutatásokkal, nehezen maradhatott volna ki régiónk nagy alkotója. Születtek remek művek róla, például Csorba Zoltán monográfiája, de ő irodalomtörténész volt, így Egressy munkásságának ezzel a vonulatával foglakozott. Én pedig a zeneszerzői életművet dolgoztam fel – mondta szerző, bár Egressy alkotói életének egyes elemeit nehéz szétválasztani, azok összekapcsolódtak, egymást erősítették.

A Miskolci Kamarazenei Nyár keretében megtartott koncert is szolgált kuriózummal. A Flach Antal csembalóművész, tanár tulajdonában lévő és erre az alkalomra felújított XIX. századi asztalzongorán hangzottak fel Egressy Béni verbunkos muzsikái, dalai, zongoradarabjai, az életmű teljes keresztmetszetét nyújtva, Zádori Mária Liszt-díjas énekművész, Horváth Anikó Liszt-díjas csembalóművész, valamint fiatal tehetségek tolmácsolásában, irodalmi csemegével is fűszerezve.

Cs. M.
Fotó: Juhász Á.