MiNap Online

Kiss Tibiéknek épp fesztiválmániájuk van

2014-07-17 15:38

Az első teljes EFOTT-napon, a Nagyszínpadon a Kiscsillag csinált nagy bulit, majd érkezett a Quimby. Tibiék elég határozottan megrezegtették a levegőt. Vállunkra ördög ült, a gépnek halleluja lett, s a forgószél is elvitte a vihart. Képzeletben voltunk keleten, megnéztük az ajtók mögött is, s végül – remélhetőleg – mindenki megtalálta az életét, bár ezt nem tudhatjuk, hiszen a tömeg nagy egyetértésben énekelte a zenészekkel, hogy sehol se…. A koncert előtt Kiss Tibivel beszélgettünk.

minap.hu: Tizenkét éve vagytok a Tom-Tom Stúdiónál. Mivel nyerték el a kegyeiteket, bizalmatokat?
Kiss Tibor: Ami a Tom-Tomban megfogott minket, az az, hogy ez egy kisebb, intimebb családi vállalkozás. A nagy kiadóknál eltűntek a nagy sokaságban a zenekarok, a részletek, amik fontosak. Ez a kiadó nem akar, nem is tud túl sokat adni. Erény, hogy van egy nagyon jó stúdiójuk, de kiderült, hogy nekünk nem biztos, hogy az kell. A legújabb lemezt egy barkácsstúdióban vettük fel. Régi lomok vannak, megvan az a szakadt romantikája, nekünk valóbb.



– A stúdiózás mellett azért a legfontosabb mégis a változatos turnépalettátok. Teátrum, külföldi körút, most pedig beindult a fesztiválszezon…
– Összességében ezek változatosságot, izgalmas kalandokat nyújtanak nekem. Jó, hogy a zenekar változtatja a játszótereit, mert ezek visszafele is inspirálnak. Szeretjük minden terepünket, de pont annyi elég belőlük, amennyi van. A Teátrum turnét nagyon szerettük. Színház, jó szag, jól éreztük magunkat, de már toporogtunk, álltunk volna fel, egy jó izzasztó klubturnét akartunk. Kimentünk klubturnézni külföldre, aztán amikor kezdtünk befülledni, meg elegünk volt belőle, akkor szabadtérre vágytunk, s jött a fesztiválszezon. Ez így jó, ahogy van. A fesztiválszezon végén biztos már elegünk lesz belőle. Izgalmas ez a változatosság. Rendben van nálunk ez a négy évszak, meg az is, hogy a zenekar nyitott mindenféle játszótérre.



– Az EFOTT utazó jellegéről mi a véleményed?
– Nekem mindegy, hol van. Persze, ettől különleges, hogy mindig máshol van, de szerintem nincs két egyforma fesztivál. Az emberek lelkülete tölti meg a fesztivált. Vihetik ide, vagy oda. Sokat tud dobni természetesen a jó helyszínválasztás, de akkor még mindig ott van az időjárás. Nincs két egyforma, még akkor sem, ha szeretnék egyformára csinálni.



– Az embereknek van lelkületük. A Quimbynek milyen a lelkülete?
– Azért zenélünk, mert ha verbálisan meg lehetne fogalmazni ezt, akkor nem lenne hosszú életű. Itt van egy pár srác, akik együtt megrezgetik a levegőt, és vannak emberek, akiknek ez tetszik, és jó így együtt lenni. Közösségélmény. Maga a muzsikálás a világ egyik legjobb dolga. Sokkal jobb vele élni, mint nélküle. Ebben van boldogságunk, szomorúságunk, történeteink, izgalmas pillanatok és a nehéz percek is, tehát ez nekünk egy kolónia, egy család. Szerencsére a mai napig izgalommal tölt el. Két koncert között is lemegyek, bedugom az erősítőt, feltekerem a hangerőt, rálépek a torzítóra, és megőrülök. Ritka, hogy hosszú távon lehet olyat találni, ami inspirál, izgalomban tart és életet ad.

Kiss Judit
Fotó: Végh Csaba