MiNap Online

Operafesztivál – végigkóstolandó étlappal

2014-05-19 10:27

Változott a név, változott a hangsúly, kiestek biztos sarokkőnek hitt elemek, és születtek újak. Harmadik éve tart az operafesztivál újjáalakulása. Mi az, ami a nézők által tapasztaltakat vezérli – honnan hová tart a fesztivál? Erről Kesselyák Gergely fesztiváligazgatót kérdezte a Miskolc Televízió.

– Kezdjük azzal: honnan indult? Amikor 2001-ben megalapítottuk az Operafesztivált nagyon sok volt a szkeptikus, nem értették, miért pont Miskolcon, az „acélvárosban” akarunk mi operafesztivált csinálni – kezdte Kesselyák Gergely. – De Hegyi Árpád Jutocsa és Müller Péter Sziámi nagyon jól ismerte a miskolci közönséget, tudták, hogy a miskolci színház vonzásköre az egyik legnagyobb, közönsége pedig az egyik legnyitottabb az országban. És ezt rövid idő alatt be is bizonyította országnak-világnak.

– Ez nem kérdés. Az viszont az, hogy miért volt szükség a bejáratott, standard név megváltoztatására, több lépésben átalakítására?
– Éppen azért, mert valójában állandóan változott a név. Bartók + Verdi, Bartók + Mozart, mindig más zeneszerző került a „plusz” mögé. Én is benne voltam annak idején, amikor ezt kitaláltuk, de ma már nem tartom jó megoldásnak. Úgy gondolom, egy hosszú távra berendezkedő fesztivált jó, ha csak egyféleképpen hívnak. A mai világban ugyanis nehezen megy át, ha minden évben más elnevezést kell kommunikálni. Ez természetesen nem zárja ki, hogy akár én, akár más egyszer úgy döntsön, legyen Bartók mellett például Mozart is újra vezérfonal. Ezért tavaly óta „egyszerűen” BartókPlusz a fesztivál neve.

– És hová lett a „nemzetköziség”?
– Természetes, hogy egy ilyen fesztivál nemzetközi, nem kell ezt külön kiírni. Az pedig, hogy mennyi külföldi fellépőt tudunk meghívni, a mindenkori éves költségvetéstől függ. Mert nem hiszem, hogy bárkinek újdonságot mondanék azzal, hogy a nemzetközi gázsik jóval magasabbak. És, bár sokan csinálják, szerintem nem érdemes külföldről középkategóriát hívni. Olyan vendégművészeket szeretnék hívni, akik valóban hozzá tudnak tenni a fesztivál értékéhez, akik jobbat, többet, legalábbis mást tudnak mutatni, mint az itthoniak.

– Ha már szóba hozta a költségvetést: idén több pénzből tud gazdálkodni a fesztivál, összességében mintegy 190 milliós a költségvetés. Ez mire lesz elég?
– Elsősorban a minisztériumi támogatást és a szponzori bevételeket sikerült nagymértékben megnövelni. Nem „sírásként” mondom, de azért viszonyítási alapként érdemes megemlíteni, hogy reálértéken az első fesztiválok ennek az összegnek mintegy a négyszereséből készültek el. Az elmúlt három évben azért évről évre nőtt a költségvetésünk, reméljük, hogy ez a folyamat folytatódik, és a szponzoraink is elégedettek lesznek.

– Akkor tehát több lesz a program, mint például tavaly?
– A minőség fontos. Szeretném, ha az általunk kialakított brand hitelt kapna, elhinnék a nézők, hogy amit „eléjük teszünk”, azt érdemes megnézni. Azt valljuk, nem attól jó az étterem, ha az étlap 50 oldalból áll, és bízunk benne, a közönség is egyetért velünk. Természetesen, ha majd négyszer ennyi pénzünk lesz, akkor a mennyiséget is növelni fogjuk, de úgy gondolom, most is bőven van annyi program, hogy az sem fog unatkozni a kilenc nap alatt, aki erre szánja a szabadságát. A mi étlapunkon nem kell válogatni, érdemes lesz mindent végigkóstolni, mert mindegyik program unikális.



– Mindezek alapján hová pozícionálja a fesztivált, hol van, hol lesz a helye a világ nagy operarendezvényei között?
– Két évvel ezelőtt következett be a fordulat: úgy döntöttünk, nem meglévő produkciókat vásárolunk össze, hanem megpróbálunk mi, itt Miskolcon újat mutatni a világnak. Ezzel nagy fába vágtuk a fejszénket. Nehéz ez az út, de olyan, ami érdekli a világot, számos szaklapban írtak már rólunk. Kis fesztivál ugyan, de máris hozzá tud tenni valamit a világ fesztiváljaihoz. Ezt is látjuk a visszajelzésekből. Erre már büszkék lehetünk. Ha meg is akarunk maradni ezen a térképen, akkor szakosodnunk kell, valami újat mutatni, úgy, hogy valóban népszerűsítsük az operát. Azt kérem a miskolciaktól, hogy higgyenek ebben, és álljanak mellénk.


Cs. M.
Fotó: V. Cs, M. L.