MiNap Online

Kiállítással, Oscar-díjas filmmel és konferencia-beszélgetéssel emlékeztek vasárnap Trauner Sándor díszlettervezőre a CineFesten. A Művészetek Házának Béke-termében Ian Christie londoni filmtörténész, Takács Ferenc, az ELTE professzora, Molnár György, a BKF professzora és Kepes András televíziós személyiség beszélgetett. A brit filmtörténész szombaton, a Pressburger Imre emléke előtti, szakmai tiszteletadáson is szólt a magyar filmművészetről, a Diadalmas szerelemről, ezúttal pedig a filmtörténet múltjának azon részét elevenítette fel, amely a látvány- és díszlettervezés jelentőségéről, fejlődéséről szólt.

Mint Ian Christie elmondta, a leghíresebb látvány- és díszlettervezők magyarok és németek voltak. Szólt arról az időszakról, amikor a tervezők elkezdtek igazán művészi szinten gondolkozni, de kiemelte a generációváltást, s annak jelentőségét is.

– A magyar és német díszlettervezők nagyon kreatívak voltak. Sok Hollywood-i produkció fontos, kiemelt alakjai voltak. Nagyon összetett és bonyolult munka az övék – mondta, hozzátéve: a rendező és díszlettervező közti kapcsolat nagyon fontos volt a film szempontjából, az összhang elengedhetetlen.

Takács Ferenc professzor a Ködös utak című filmről szólt többek között, majd Molnár György professzor Trauner Sándor korai éveiről beszélt a közönségnek. Visszautalva a filmtörténész szavaira elmondta, igaz, hogy a legnagyobb díszlettervezők németek, s magyarok voltak.

– Három magyart említenék ki. Trauner Sándor mellett, előtt megatározó munkásságot alkotott Jenei Jenő, aki a szovjet-orosz avantgárd megteremtője volt a ’20-es években, de természetesen Kordát sem kell bemutatni senkinek. Abban az időszakban erős képzőművészeti meghatározottság volt – hangsúlyozta.

A konferencián szó esett természetesen Trauner Sándor iskolai éveiről is. Arról, hogy a gimnáziumban kezdett intenzíven rajzolni.

– Szociális érzékenysége már itt belengte mindennapjait, s később pályáját is. Ebben az időben megmerevedett a képzőművészet. A fiatalok progresszívek voltak, s többen képviselték az avantgárdot. Trauner Sándor és Kepes György csatlakozott Kassák Lajoshoz. Traunerre inkább hatással volt a szociális gondolkodás, mint a konstruktivizmus – hangsúlyozta Molnár György, s kiemelte, a díszlettervezők azon generációjának fontos volt, hogy a szereplőt ne csupán a karakterben, a ruhában, hanem a miliőben is ábrázolják.

A hazánkból való elindulás alkalmával Kepes György, aki Trauner legjobb barátja volt, Bécs felé indult, Trauner Sándor pedig Párizsba utazott. Kepes András, Kepes György unokaöccse egy dokumentumfilmet is forgatott a párizsi művésszel. Mint mondta, apja, s ő is gyakran élt Trauner Sándornál Párizsban.

– Az avantgárd erősebb hatást gyakorolt a perifériák országában, hiszen minden szempontból ellentmondásos világban éltek. A művészi eszköz erősebb volt az avantgárdnál – mondta Kepes András, s szólt a díszlettervező párizsi éveiről. Mint mondta, a véletlen sodorta a festő Traunert a filmvilágba.

– Párizsban mindig az kapott munkát, akinek a legnagyobb szüksége volt rá. Volt a város másik részén, a filmgyárban egy munka, amit Littmann Frici kapott meg, hiszen neki volt rá leginkább szüksége. A munkához azonban perspektíva kellett. Trauner egész este tanította Fricit, aki másnap el is indult a munkáért, de végül visszafordult. Elmondta, volt egy közelebbi lehetőség, s a perspektívát sem érti annyira, ezért menjen Trauner. Ő elment a filmgyárba, s asszisztensként belecsöppent A párizsi háztetők című filmbe. Ugyan díszlettervezőként ismeri a világ, de végig festő maradt – mondta Kepes András, s elárulta azt is, hogy Trauner Sándor nevelt fia egy francia díszlettervező, aki alapvégzettségét tekintve építész.

Trauner ugyanis, mint Kepes András kiemelte, azt mondta, a korszerű filmgyártásban az építész fontosabb, mint a festő, emellett a szobrászoknak erősebb a vizualitásuk.

Trauner Sándor 1920-80-as évek között mintegy száz film díszleteit álmodta meg. Olyan rendezők állandó alkotótársa volt, mint Marcel Carné, Orson Walles, vagy Billy Wilder, de karrierje során dolgozott Luis Bunueltől kezdve Luc Bessonig több rendezővel is. Mint a vasárnapi konferencián elhangzott, voltak erős vizuális készséggel megálmodott rendezők, mint például Orson Walles, de előfordult, hogy a díszlet-, látványtervezőre sokkal nagyobb feladat hárult a megjelenítés során.

A CineClassics programján a közönség megtekinthette Kepes András egy fiatalkori dokumentumfilmjének részletét, amelyet Trauner Sándorról készített, majd a hollywood-i évek is szóba kerültek.

A program zárásaként a kétszeres Cézanne-díjas és Oscar-díjas Trauner Sándor egyik munkáját láthatta a közönség: A legénylakás című filmet.