MiNap Online

„Van jövője a villamosnak Miskolcon!”

2013-07-14 09:30

Minden Miskolcon megtalálható villamostípust tud kezelni Berta József, aki az első új Skodánkat vezette a Villamosok éjszakáján.

Idén lesz 30 éve annak, hogy Berta József a Miskolc Városi Közlekedési Zrt. munkatársa, még normál üzemi körülmények között vezette a 100-as és 151-es FVV kocsikat. Ő vezette először az első Tátra kocsit, (a 200-ast) és nem volt ez másképp most, az első Skodával sem.
– 1991-ben nem volt ekkora ünnep, akkor egy sajtótájékoztatón bemutatták a kocsit az újságíróknak, majd másnap már utasokat is szállított. A mostani ünnep viszont nagyon jó élmény volt. Szinte megdöbbentő volt látni azt a tömeget, mely már csütörtök éjjel, majd pénteken kísérte, várta a villamost. A remíztől Felső-Majláthig mindenütt fotózták, éljenezték a kocsit. Pénteken eredetileg a Sötét kaputól világítás nélkül kellett volna gurulni, hogy csendben, igazi meglepetésként érjük el a Városházát, azonban a tömeg már a Szemere utcától hatalmas volt, figyelte, kísérte a villamost – eleveníti fel a villamosünnep csúcspontját Berta József.

– Öröm volt átélni a pénteki ünnepet, mert ez is bizonyítja, hogy itt Miskolcon van jövője a villamosközlekedésnek, az új pályával és az új szerelvényekkel sikerült ismét régi rangjára emelni a villamost. Ez nagy lehetőség az MVK-nak, amivel élnünk kell – mondja Berta József.

Mint mondja, az első villamos érkezésével egy körülbelül másfél éves időszak kezdődött el, ami során mind a 74 villamosvezető megkapja majd a képzést, ami ahhoz szükséges, hogy vezethessék a Skodákat.
– Eddig 6 járművezető (szakoktatók) kapta meg ezt a képzést a Skoda gyárban, Pilsenben. A létszám elegendő a próbafutásokhoz, ennek ellenére azonban év végéig 30 vezetőt átképzünk – mondja.



Maga a jármú egyébként – és erről már mi is beszámoltunk – szombat óta folyamatosan futja a próbaköröket a miskolci villamospályán. Jelenleg a 100 kilométeres próbafutások zajlanak, ami során minden fontos futási paramétert ellenőriznek a mérnökök, ezt követi majd a terheléses nyúzópróba, amikor szimulálnak majd 5 fő/ négyzetméter és 7 fő/ négyzetméteres telítettséget is (első körülbelül 225, második 300 főt jelent). A 10 ezer kilométert várhatóan két hónap alatt teljesíti majd a jármű. Ezt követően indulhat el az engedélyeztetési eljárás, melynek végén, várhatóan októberben kaphatja meg a végleges típusengedélyt. Utasokat pedig a Tiszai pályaudvar részleges átépítését követően várhatóan decemberben szállíthat majd.

Korszakváltás a típusváltás

Berta József egyébként minden jelenleg Miskolcon megtalálható villamostípust vezetett már, sőt, igaz csak nosztalgiajárműként, de közlekedett azzal a peronos, 1910-ben gyártott motorkocsival is (közelekedésbarátok kedvéért, a 72-es pályaszámú), mely jelenleg Szentendrén „pihen” a tömegközlekedési múzeumban.
– Én 1983 óta vagyok az MVK Zrt. (vagyis korábban az MKV, majd az MVK Rt. – a szerk.) munkatársa, vezettem még normál üzemi körülmények között a 100-as és a 151-es sárga FVV-ket is, vagyis a mai két nosztalgiakocsit, amit a Villamosok éjszakáján is láthattak az érdeklődők – meséli, hozzátéve, hogy ő vezette annak idején a legelső Miskolcra érkezett Tátrát is.

– Most, a Tátrákból a Skodákba átülni, a technológiát tekintve éppen olyan érzés, mint annak idején az FVV-kből a Tátrákba volt – mondja Berta József, majd a bécsi villamosokra rákérdezve hozzáteszi, azok koránt sem olyan rossz járművek, mint amilyennek sokan tartják.

– Az SGP kocsik átmenetet képeznek a Tátrák és a sárga villamosok között. Technológiában inkább a Tátrákhoz, életkorban az FVV-hez vannak közelebb, ami figyelemreméltó teljesítmény, hiszen gondoljunk csak bele, az egykori miskolci sárgák nagyobb része a 70-es, a mi bécsijeink pedig a 60-as években készültek. Mondhatnám úgy is, tetten érhető a két típus között az a 25 éves lemaradás, ami keleten annak idején még tapasztalható volt, és amit mára nagyszerűen ledolgoztak. A Skoda szerelvények ugyanis minőségben, technológiában egy szinten vannak a Siemens villamosokkal – hangsúlyozza Berta József.

Történelmi prototípus

– Az első Skoda tesztelése viszont mindenképpen történelmi pillanat az MVK-nál, hiszen protojárművet 10 ezer kilométeres próbaüzemben még nem üzemeltetett az MVK Zrt. és annak elődei sem. A Tátrák közül a 200-as pályaszámú érkezett először, Kassáról, ez az egyetlen olyan kocsi ebből a típusból, ami teljesen újonnan jött. Azonban ez már a sokadik sorozatgyártott széria egyik darabja volt, emlékeim szerint csak egy-kétezer kilométert kellett futnia a forgalomba állításig – mondja Berta József, aki egyébként az MVK közlekedési szakkörének vezetője is.



A villamost Kassa annak idején azért ajánlotta fel megvételre Miskolcnak, mert a megváltozó gazdasági körülmények között ott nem volt szükség ekkora járműre, Miskolcon viszont igen. Ezt követően még 9 kocsi érkezett Kassáról 1-2 évesen, ezek a 201 és 209-es pályaszám közöttiek.
– A 210 és 217-es pályaszám közötti kocsik pedig a csehországi Most városából kerültek ide, szintén kihasználatlanság miatt. Ezekről a szerelvényekről azt kell tudni, hogy elővárosi kocsikként közlekedtek Most és Litvinov cseh városok között. A kocsik körülbelül 10 évesek voltak mikor idekerültek, de nagyon keveset, összesen körülbelül 300 ezer kilométert futottak egyenként – mondja Berta József. A Mostból érkezett kocsik között van egyébként a Tátra KT8D5 (ezek a mi 1-es villamosaink) típus 10 prototípusa között kettő, ezek viselik a 210 és a 211-es pályaszámot, vagy, hogy konkrétabban fogalmazzunk, „ők” díszelegnek piros-fehér festésben még ma is.

Berta József – saját bevallása szerint – mindegyik kocsit egyformán szerette vezetni, egyik legemlékezetesebb sztorija azonban egy már rég selejtezett FVV kocsihoz fűződik.
– Egy reggel a 133-as pályaszámú kocsit kaptam meg, mely akkor gördült ki a műhelyből, gyönyörűen fel volt újítva. Az első kör után, a Bajcsy-Zsilinszky Endre utcán, az akkori Borsodi Nyomda épülete előtt vettem észre, hogy a közeli villamosmegállóban van egy másik szerelvény, ezért lassítani próbáltam. Az üzemi villamosfék fék viszont nem fogott. Egy pillanat alatt lejátszódott előttem a legrosszabb forgatókönyv, hogy belerohanok a másik villamosba. Kézifékkel, és sínfékkel 1-2 méterre sikerült megállítottam a szerelvényt. Megizzadva, szinte sokkosan aztán arra lettem figyelmes, hogy egy hölgy kopog az ablakon, majd rám nézett és ennyit kérdezett: „Nem akarja kinyitni az ajtót?” Az utasok szerencsére ennyit vettek észre az esetből – meséli ma már nevetve Berta József, hozzátéve, hogy ilyen a Skodákon már nem fordulhat elő, hiszen nemhogy az FVV-knél, de a bécsi és Tátra szerelvényeknél is többet tud, biztonságosabb, és ezt hamarosan az utazóközönség is megtapasztalhatja majd.


Tajthy Ákos
Fotó: Mocsári László