MiNap Online

A gyerekek szeretete vezette a pályára (Biszterczky Andrásné – Nívódíj)

2013-05-11 14:47

Ha valaki egyszer elkezd kórusban énekelni, és évtizedekig életformája marad a zene, az éneklés, akkor bizony azt már abba sem tudja hagyni. Legalábbis így érzi Biszterczky Andrásné.

Már kiskorában kórusban énekelt, és aztán ez végigkísérte az egész életét. Az egri tanárképző főiskola történelem–ének szakán végzett 1968-ban. A tanári diploma megszerzése után a bulgárföldi általános iskolában kezdte a pedagóguspályát. Mindkét szakját tanította, emellett nagykórust vezetett és osztályfőnök volt. Mint mondja, kezdetben inkább a történelemmel foglalkozott, azon belül is helytörténettel. Ehhez kapcsolódik, hogy például kísérő szöveget írt iskolai történelmi oktatófilmekhez a megyei filmtár felkérésére. Aztán mégis a kóruséneklés lett a főszál az életében.



– A gyerekek szeretete vezetett erre a pályára. Harminchat évig tanítottam és végig osztályfőnök is voltam, ami külön öröm volt számomra, hiszen minden gyerek egy más világ, fontos volt számomra, hogy megbeszélhessék velem a problémáikat.
Sok éven keresztül énekelt a Miskolci Bartók Kórusban Reményi János vezetésével, akit példaképének tekint karvezetőként. 1978-tól az akkor épült avasi 42. Számú Általános Iskolában tanított. Nagykórusával rendszeresen részt vett az Éneklő Ifjúság városi kórusversenyein, ahol minden alkalommal arany minősítést kapott.

– A közös, kórusban éneklés semmivel össze nem hasonlítható. Az is nagyon jó, amikor karvezetőként vezethetem a kórust, de egészen más, amikor az ember egy nagyszerű közösségben énekelhet. Ugyanakkor baráti közösségek is kialakulnak ilyenkor, ami szintén nagyon fontos számomra – teszi hozzá.
Szakmailag folyamatosan képezte magát, több alkalommal a IV. éves ének–történelem szakos hallgatók négyhetes tanítási gyakorlatának vezetésével bízta meg az egri Eszterházy Károly, illetve a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola. A megyei ének-zene szakfel­ügyelő kérésére bemutató órát és énekkari próbát tartott, valamint óravázlatokat készített, melyek az Ötleteink című ének-zene módszertani kiadványban 1986-ban jelentek meg.

A gimnáziumi tagozat beindításakor, 1991-ben a Szemere Bertalan Gimnázium Szakközép és Szakmunkás Iskolába került. Az énekórák mellett újraszervezte a leánykart. Minden alkalommal aranykoszorús minősítést kapott a kórus az Éneklő Ifjúság hangversenyeken. Beindította a hagyománnyá vált karácsonyi koncerteket a selyemréti Szent István-templomban, majd a mindszenti templomban.

2004-től nyugdíjas, de emellett is aktívan részt vesz a város kulturális életében, jelenleg is énekel a minorita templom Szent Ferenc Kórusában.
– A zene nélkül nem lehet élni! Harminchat év után hagytam abba a pedagógusi pályát, és nem lenne teljes az életem, ha a kórus kimaradna belőle – mondja.
A zenei oktatás, a kórusmozgalom területén kifejtett több évtizedes tevékenységét, a kulturális közéletben végzett munkáját ismerik el Miskolc város ünnepén a Nívódíjjal.

H. I.
Fotó: J. Á.