MiNap Online

„Nem a végcél a lényeg, hanem az út” (Mellik Béla – Miskolc Város Sportjáért Díj)

2013-05-11 13:55

Miskolc Város Sportjáért Díjat kap Miskolc város ünnepén Mellik Béla, a Miskolci Ju Jitsu Egyesület elnöke, aki évtizedek óta ezen az ősi japán harcművészeten keresztül neveli a fiatalokat fegyelemre, kitartásra és tiszteletre. Többek között.

Huszonhét éve, 1986. május 9-én kezdtem el ju-jutsuzni – vágja rá kérdésünkre Mellik Béla.
– Honnan tudom ilyen pontosan? Előtte karatéztam, s akkoriban még megvolt az idegen nyelvű könyvesbolt a Széchenyin. Megláttam egy kötetet a ju-jutsuról, megvettem, és azt mondtam, ezt szeretném csinálni – válaszolja meg a miértet is a 6. danos mester. – Aztán megláttam egy plakátot, és lementem edzésre.



A Miskolci Ju Jitsu Egyesület – a sportág nevének kétféle írásmódja nem véletlen: az angol átírás szerint i-vel, a ma használatos magyar, fonetikus átírás szerint u-val írjuk – tíz évvel később alakult. Mára közel ezerre tehető azok száma, akik megfordultak az edzőteremben, közülük sokan a mai napig űzik ezt az önfegyelemre tanító sportágat, a régiek pedig ma is összejárnak anekdotázni.

Az egyesület eredményei önmagukért beszélnek: éveken keresztül nem találtak például legyőzőre a csapatbajnokságokon, az idei magyar bajnokságról pedig 17 versenyző 16 arany-, 11 ezüst- és egy bronzérmet hozott haza, de Buda Szabolcs és Ördög Balázs személyében világbajnokot is ad Miskolcnak a klub. Mellik Béla egyébként versenyzőként elért legnagyobb eredményének az 1999-ben, Tokióban szerzett vb-második helyét tartja; egy japán versenyzőtől kapott ki, ami arrafelé nem meglepő – ahogy ott mondják, egy helyit nem lehet legyőzni otthon.



Amire azonban ennél is büszkébb, az kevésbé kézzelfogható.
– Rengeteg embernek mutathattam meg az állhatatosságot a kitartó munkával, a fegyelmet a sorakozás által vagy a tiszteletet a meghajlással. Összetartás. Ha egyikük küzd egy versenyen, a többi buzdítja, így olyan ez, akár egy csapatjáték. Sohasem érdekeltek az érmek, eredmények, mert egyszer úgyis eljönnek, ha eleget dolgozol, edzel. Nem a végcél a lényeg, hanem az út – vallja a mester.

Tanítványainak azt mondja, mindegyik foglalkozáson úgy eddzenek, mintha életük utolsó tréningje lenne: adjanak bele mindent, hozzák ki magukból a maximumot – a fenti értékek, irányelvek a japán kultúrából erednek, ezeket próbálja átadni Mellik Béla.
– Nincs titok. Egy életen át tartó tanulás ez. Annyi évet kell várni egy danra, ahányadikra mész. Az elsőt egy, a másodikat az elsőt követően kettő, a hatodikat pedig hat év előzi meg. Kitartás – magyarázza a sportember, aki maga is bemutatja gyakorlatait, mert a tanítvány így „elhiszi, hogy meg lehet az adott gyakorlatot csinálni”.

– Úgy tartják, bizonyos időközönként mindig kell csinálni egy „csodát”. Például egyujjas fekvőtámaszt vagy egy ugrást – árult el mégis egy „titkot”. Ami viszont nem titok, hogy van benne ambíció: még több fiatalnak átadni tudását.
Az igazi csoda ugyanis ma a gyerekek, fiatalok fegyelemre, kitartásra és tiszteletre nevelése. Többek között.

S. P.
Fotó: M. L.