MiNap Online

Nem csak gyógyítani, segíteni is akart (Négyesiné Bordás Márta – Benkő Sámuel-díj)

2013-05-11 13:21

Négyesiné Bordás Márta azt mondja, ő „csupán” végezte lelkiismeretesen a munkáját, igyekezett meggyógyítani, meghallgatni az embereket és a lelket tartani bennük. De éppen ezért érdemelhette ki a város elismerését.

Bordás Márta Mezőkeresztesen született. Mint mondja, a szülei egyszerű, kétkezi munkások voltak, így – bár jó tanuló volt –, mégis csupán álomnak tűnt, hogy orvos lehessen belőle. A szülői házból hozott szerénység, kitartás, szorgalom rányomta a bélyegét az egész életére. Az általános iskola befejezése után középiskolai tanulmányait a miskolci Kossuth Lajos Gimnáziumban folytatta, ahol osztályfőnöke biztatta és motiválta az orvosi hivatás választásában a fizika és biológia terén tehetséges fiatalt.



– Az orvosi egyetemre jelentkeztem, de elsőre nem sikerült, viszont ekkorra már olyan nagy volt az elhivatottság bennem, hogy eldöntöttem, addig jelentkezem, amíg fel nem vesznek. Már másodikra sikerült is – mondja. Az egyetem elvégzése után Miskolcon szeretett volna elhelyezkedni, az orvoslás alapjának számító belgyógyászat területén – de ilyen állás nem volt. Adódott viszont a lehetőség, hogy az akkori tüdőkórházban (Honvéd Kórház, később Szakkórház, majd Szent Ferenc Kórház) tüdőgyógyászként dolgozhasson.

– Ez is a belgyógyászat egy része, a mellkasban nemcsak a tüdő van, hanem sok más szerv, tehát kicsit a belgyógyászattal is foglalkozhatom, ez volt a döntő érv. De azt is gondoltam, hogy ez egy nőies szakma, ami nekem megfelelő lesz. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor alakult át a pulmonológia, így nem csak a tbc-s betegek gyógyításával foglalkoztunk, hanem az alspecifikus betegségek gyógyítását is átvette a tüdőgyógyászat, az asztmát, a krónikus bronchitiszt, az embóliát, a tüdőrákot. Így bár kis szakmának tűnik, de el lehet mélyülni a gyógyításban – vallja a nyugalmazott főorvos.

Azt mondja, mivel a tbc szociális betegségnek mondható, és sok ilyen beteggel foglalkozott a pályája elején, így ez meghatározta a betegekhez való hozzáállását. Rájött, hogy nagyon fontos a beteg lelkével, pszichéjével is foglalkozni, mert ha meghallgatják, ha jó szót kap, egy barátságos gesztust, akkor az néha többet ér, mint a gyógyszeres kezelés. Büszke arra is, hogy sok olyan beteget sikerült meggyógyítania, akik előtte évekig küzdöttek a tüneteikkel.

Szakmájában a legnagyobb dolognak mégis a pertorakális tűbiopsziát tartja, amit évekig csak ő végzett a megyében és számos beteg diagnosztizálásában jelentett nagyon sokat, de kezelésekhez is használták. Ezt később másoknak is megtanította, hogy a tudás megmaradjon.
– Nagyon sokat jelent nekem, hogy annyi emberen tudtam segíteni, még a mai napig is sok levelet kapok egykori betegeimtől ünnepek alkalmából, akik hálásak azért, hogy meggyógyítottam őket és segítettem a problémájukon – teszi hozzá.

Négyesiné Bordás Mártát áldozatos orvosi munkája, a betegek szeretete, az önzetlen gyógyítani és segíteni akarása méltóvá teszi a Benkő Sámuel-díjra.

H. I.
Fotó: J. Á.