MiNap Online

Egy teljes és boldog életút elismerése (Soós Ferenc – Pro Urbe)

2013-05-11 12:03

Az általános iskolai tanára azt mondta Soós Ferencről az édesanyjának, hogy „matematikatanárnak kell adni”. A tanári vélemény úgy megragadta, hogy végül semmi nem csábította el erről a pályáról.

Pedig – mint mondja – nagy kísértés volt, hogy az erdészet irányába induljon, amihez megvolt a természetjárás szeretete. De végül mégis a tanári hivatás mellett maradt, mert a fülében csengett az általános iskolai tanárnő mondata – nem is bánta meg, hogy így döntött. Nem volt egyszerű egyetemre járnia, ugyanis nem rendelkezett módos családi háttérrel.

– Szabadnapot kellett kérnem, hogy el tudjak menni az egyetemi felvételire, ugyanis bányában dolgoztam. Meg is kérdezték tőlem, biztos ezt akarom-e, de mondtam, hogy igen – meséli mosolyogva.



1958-ban szerezte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán matematika–fizika szakos középiskolai tanári diplomáját. Pályáját a Kilián György Gimnáziumban (jelenleg Diósgyőri Gimnázium) kezdte. Később hívásra a TÜKI-hez ment tudományos munkatársnak, ahol bejegyzett találmánya is született. Digitális sokcsatornás hibajelképző szabadalma nyugat-németországi együttműködésre adott lehetőséget.
– Olyan égőt készítettünk el, amelyet integrált áramkörök segítségével automatizáltunk, ami abban az időben újdonságnak számított. 80-90 darab állt belőle üzembe a világon – jegyzi meg.

1974-ben végleg az oktatás mellett tette le a voksát, amikor a Miskolci Egyetemhez tartozó kazincbarcikai főiskolán kezdett dolgozni, hét év múlva, 1980-ban került át Miskolcra, az Egyetemvárosba. Számtalan tankönyve, oktatási segédlete jelent meg az általa tanított tárgyakból. Az Alkalmazott Matematikai Tanszékről vonult nyugdíjba 1995-ben. Nyugdíjasként is szívügyének tekintette az oktatást, s ezért több középiskolában is – hosszabb ideig az 1994-ben alakult Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban – végzett oktatói-nevelői tevékenységet.

– Az első gondolatától tudtam a jezsuita gimnázium tervéről, hiszen ismertem Mándy Zoltánt, akinek ez a dédelgetett elképzelése volt. Ő indította el az egyetemi lelkészséget, hittancsoportot is, amit én javasoltam – emlékszik vissza a kezdetekre.

Meghatározó maradt az életében a természetjárás szeretete is, négy évtizeden át vezette az egyetemi természetjáró szakosztályt. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Miskolci Csoport számítógépes nyilvántartó rendszerének kidolgozásán túl karitatív tevékenysége kiterjed az egész Kárpát-medencei magyarság megsegítésére.

– Semmi nem maradt ki az életemből, boldog, elégedett ember vagyok a feleségemmel együtt. A legnagyobb élmény számomra a gyerek, 13 unokám és 2 dédunokám van. Ettől többet nem is várhatok az élettől – teszi hozzá.

Soós Ferencet életútja, tudományos munkája, Miskolc iránti mély elkötelezettsége, az oktatás iránt tanúsított felelősségérzete elismeréseként, Miskolc város ünnepén, Pro Urbe Kitüntető Díjat adományoz számára.

H. I.
Fotó: M. L.